Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

Amennyiben az ügyész a munkatársak előtt tett vádlotti állítás tekintetében a vád képviseletét nem vállalná, — minthogy ugyanazzal a vádlottal szemben a vádat az ügyész és a magánvádló egymás mellett nem képviselheti —, az utóbbi ügyet el kell különíteni, s magánvádas ügyként kell újból letárgyalni a Be. 267. §-ban foglalt rendelkezések szem előtt tartásával. [Kecskeméti Megyei Bíróság Bf. I. 364/1964. sz.j [4109.] 2814. Hamis vád megállapításának szempontjai. Az első fokú bíróság bűnösnek mondta ki a vádlottat hamis vád miatt és elítélte. A felmentés miatt bejelentett fellebbezés nem alapos. A vádlott ugyan a rendőrkapitányságon 1963. július 23. napján nem kifejezetten B. Katalin nevű volt élettársa ellen, hanem ismeretlen tettes ellen tett feljelentést amiatt, hogy 8000 Ft készpénzét a lakásáról ellopta. A feljelentésében előadottak azonban kifejezetten volt élettársára irányították a gyanút, sőt a feljelentés — tartalma szerint — ellene megtettnek tekintendő, mert olyan előadást is tartalmaz, hogy R. F. „adja vissza a 8000 Ft-ot, amit tőlem az élettársam ellopott" és neki átadott. A vádlott a fenti ügyben a rendőrkapitányságon 1963. július 25. napján tett tanúvallomásában is határozottan azt állította, hogy pénzét csakis élettársa, B. Katalin vihette el, mert csak ő tudta rajta kívül, hogy hol tartják a pénzt. A Btk. 172. §-ában meghatározott hamis vád vonatkozásában — amint azt a miniszteri indokolás is kiemeli — vádolás minden olyan tevékenységet jelent, amely büntetőeljárás megindítására alapul szolgálhat, sőt megvalósul a vádolás akkor is, ha a vádoló tanúvallomás alakjában teszi meg hamis állításait. A vádlott feljelentésben és tanúvallomásában foglalt állításai pedig a lefolytatott nyomozás eredményeként ilyennek bizonyultak, s ezért került sor a nyomozás megszüntetésére. Ezért helyesen következtetett az első fokú bíróság arra, hogy a vádlott a cselekményével a Btk. 172. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott hamis vádat megvalósította. [Kecskeméti Megyei Bíróság Bf. I. 179/1964. sz.] [4188.] 2815. Gondatlan hamis vád megállapítása. Az első fokú bíróság gondatlanul elkövetett hamis vádnak minősítette a vád tárgyává tett cselekményt. E minősítést a megyei bíróság a következő indokolással fogadta el. Az irányadó tényállás alapján megállapítható, hogy V. J.-né a vádlott pénzét a vádbeli alkalommal nem lopta el. A vádlott akkor, amikor a feljelentést megtette, abban a hiszemben volt, hogy az elveszett pénzét V. J.-né lopta el. Erre abból a tényből következtetett, hogy egy házban lakik nevezettel, akivel egyébként haragos viszonyban van, és nevezett a pénz elveszésének időpontjában otthon tartózkodott. Ezek a tények azonban a józan élettapasztalat szerint sem szolgálhatnak alapul határozott személy, adott esetben V. J.-né ellen lopás miatt történő feljelentéshez. Ilyen tények mellett a büntetőeljárásnak nevezettel szembeni szorgalmazása a hamisan vádolás fogalmát kitölti. Az előbb említett néhány adat a vádlottnak a lopásra és az elkövető személyére vonatkozó elképzeléseit némileg támogatta. A vádlott azonban a rendelkezésre álló adatokat túlértékelte, kellő megfontolás nélkül tett feljelentést, holott a tőle is elvárható előrelátás mellett 223