Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

A Btk. 156. §-ának (1) bekezdése értelmében ezért ugyanaz a büntetőjogi védelem illeti, mint a hivatalos személyeket. A tényállásból kétségtelenül megállapítható, hogy a bántalmazás őt szolgálatának ellátása alatt, abból kifolyólag érte. Ehhez képest a terhelt cselekménye a Btk. 155. §-ának (1) bekezdésében meghatározott hivatalos személy elleni erőszak megvalósítására alkalmas. E bűntett miatt pedig az eljárás nem magán vádra, hanem köz vád alapján folytatható le. [Be. 17. § (1) bek.]. A járásbíróság viszont ügyészi vád nélkül járt el, és hozott ítéletet, az ügyet magánvádasnak tekintette. Egyéb vonatkozásban is törvénysértő azonban az első fokú bíróság ítélete. Ha ugyanis a terhelt cselekménye a feltűnően durva becsületsértést valósítaná is meg, e bűntett miatt a Be. 32. §-ának (1) bekezdése szerint a büntetőeljárás megindítására és lefolytatására csak magánindítvány megléte esetén lett volna lehetőség. A Legfelsőbb Bíróság az iratokból megállapította, hogy a sértett magánindítványt nem terjesztett elő. A sértett vállalatának igazgatója tett feljelentést 1964. augusztus 10. napján, az 1964. június 30. napján elkövetett bűntett miatt, és hivatalos személy elleni erőszak miatt kérte az eljárás lefolytatását a városi rendőrkapitányságtól. A Btk. 28. §-ának (1) bekezdésére, illetőleg a 29. § (1) bekezdésére figyelemmel tehát a járásbíróság joghatályos magánindítvány hiányában folytatta le az eljárást, és hozott marasztaló ítéletet. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a járásbíróság ítélete és ezt megelőző eljárása törvénysértő. Ezért az ítéletet hatályon kívül helyezte, és az ügy iratait — a járásbíróság útján — a járásivárosi ügyészségnek vádemelés végett megküldeni rendelte. [Legf. Bír. B. törv. IV. 474'1965. sz.] [4556.] 2797. Hivatalos személy elleni erőszak elkövetőjének büntetése, ha hasonló erőszakos cselekményért már büntetve volt. A terheltet a járásbíróság csoportosulás tagjaként elkövetett hivatalos személy elleni erőszak [Btk. 155. § (3) bek. c) pont] miatt 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A büntetés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet tényállása szerint a terhelt az italboltban testvérével, továbbá két barátjával italozott, amikor az italboltba érkezett a sértett, aki az erdészetnél erdőőri feladatokat is ellátó útőr. Amikor a terhelt a sértettet észrevette, közölte társaival, hogy a sértett volt az, aki — mint erdőőr — korábban eljárt vele szemben a jogtalan fahordás miatt, és kérte társait, hogy emiatt verjék meg. A terhelt ezt követően kikísérte a sértettet az italboltból és az utcán beszélgetett vele. Ezt kihasználva, a társai a sértettet tettlegesen bántalmazták, a terhelt pedig fogta a sértett ruházatát és igyekezett megakadályozni őt a védekezésben. A tettlegességnek egy tanú közbelépése vetett véget. A sértett 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A büntetés kiszabásánál a járásbíróság a terhelt javára értékelte enyhítőként büntetlen előéletét, megbánó magatartását és viszonylag fiatalabb korát, míg súlyosítóként kezdeményező szerepét. A szabadságvesztés felfüggesztését személyi és családi körülményeire hivatkozással rendelte el. A járásbíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos: 214