Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)
A visszaesők közül kiemelkednek azok, akik megelőzőleg több ízben vagy éppen sok esetben voltak már azonos vagy hasonló jellegű bűntett miatt elítélve. A többszörösen visszaesőkkel szemben a törvény szigora alkalmazásának még fokozottabban kell érvényesülnie. A visszaesőkkel szemben a speciális prevenció áll előtérben: a szocialista büntetőjogban elsődleges javítási és nevelési cél megvalósítása az ilyen elkövetőkkel szemben rendszerint hosszabb tartamú szabadságelvonással érhető el. E visszaesők jórészének alapvetően fogyatékos, illetve helytelen az erkölcsi felfogása; többé-kevésbé hozzászoktak a társadalomellenes életmódhoz: ezért mindezt csak huzamosabb ideig tartó átneveléssel lehet megváltoztatni. 4. Bíróságaink ítélkezési gyakorlatában a visszaesőkkel szemben is gyakran indokolatlanul enyhe büntetés kiszabására kerül sor. A bíróságokra váró feladat: egyfelől a minősített esetek körében a visszaesésnek az eddiginél erőteljesebb értékelése és a törvényben meghatározott büntetési tételek megfelelő alkalmazása, másfelől pedig a minősítés alapjául nem szolgáló visszaesésnek nyomatékosan súlyosító körülményként való értékelése. A büntetési keretek, illetve a felemelt büntetési keretek alsó határát megközelítő vagy éppen azon lényegesen alulmaradó büntetések indokolatlan alkalmazása szemben áll a jogpolitikai elvek által kiemelt differenciálás követelményével és nem szolgálja a visszaesés elleni küzdelmet. A törvényi minősítés szerinti visszaesőknél — a büntetés kiszabása körében — különbséget kell tehát tenni aszerint, hogy az említett minősítés alapjául szolgáló előző elítélésre egy ízben, vagy pedig több esetben került sor. A többszörösen visszaesők között is — a korábbi elítélés akár minősítő körülmény, akár nem, — különösen nagy a társadalomra veszélyessége azoknak, akik állandóan züllött életmódot folytatnak és ennek biztosítása érdekében nem riadnak vissza vagyon elleni bűntettek sorozatos elkövetésétől; továbbá azoknak a garázda, a társadalmi együttélés szabályait semmibevevő iszákos egyéneknek, akik mint visszaesők követnek el erőszakos, az élet vagy testi épség elleni bűntetteket. Az ilyen bűnelkövetőkkel szemben — ha az elbírálás alatt álló bűntett egyébként is súlyosabb — általában a törvényi büntetési tétel felső határának a megközelítése, illetve alkalmazása mutatkozik szükségesnek. 5. Bíróságaink büntetéskiszabási gyakorlatában még a többszörös visszaesőkkel szemben is észlelhető szubjektivizmus többnyire abban nyilvánul meg, hogy merőben súlytalan körülmények figyelembevételével szabnak ki törvénysértően alacsony tartamú büntetéseket. Gyakran érvényesül az a téves szemlélet is, amely indokolatlanul előtérbe helyezi a bűntett kisebb tárgyi súlyát, az eredménynek az elkövető szándékától független elmaradását vagy csökkenését. Az ítélkezési gyakorlatban nem egyszer elmulasztják a visszaesők által elkövetett bűntettek megfelelő értékelését, ha a lopott vagy elsikkasztott tárgy értéke viszonylag csekélyebb. A visszaesésnél az elkövető társadalomra veszélyességének a foka kiemelkedő jelentőségű, ehhez képest az objektív tényezők alárendeltebbek. A tárgyi oldal jelentősége természetesen nem enyészhet el. 6. Amennyiben a törvényi rendelkezés szerint a bűntett visszaesőként elkövetettnek minősül, a bíróság a cselekményt ekként jelöli meg. A minősí197
