Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

A visszaesők bűnözésénél döntő szerepe van a szubjektív mozzanatoknak, jellemvonásoknak, lelki alkatnak, s ezért itt a személyiségvizsgálat jelentősége fokozott. Kiemelkedő fontosságú azonban éppen a visszaesőkkel kapcsolatosan az a törvényi rendelkezés is, mely szerint a büntető eljárás során azokat a gazdasági, társadalmi tényezőket, valamint az egyéb okokat és körülményeket is fel kell deríteni, amelyek a bűntett elkövetését lehetővé tették vagy előmozdították (Be. 13. §). Az ítélkezési gyakorlatban ezeknek a követelményeknek az érvényesülése, a visszaesés büntetőjogi értékelése nem egységes és a büntetéskiszabási gyakorlat sem megfelelően szigorú. Mindezekre tekintettel irányelv hozatala vált szükségessé. 7. A visszaesők bűnözése elleni küzdelem nem szűkíthető a törvény rendelkezése szerinti meghatározás körére. A jogpolitikai elvek a törvény szigorának az alkalmazását tartják szükségesnek a büntetés kiszabásánál a visszaesőkkel szemben. Ez szélesebb kört fog át, mint a Btk. 115. §-ában írt meghatározás. A kriminológiai értelemben vett visszaeső fogalma magában foglalja azokat a bűnismétlőket, akiknél bizonyos következetes, viszonylag kitartóbb jellegű bűnelkövetői magatartás állapítható meg. Ide tartoznak a törvényi rendelkezés szerinti visszaesők, továbbá azok is, akiknél e körön kívül az említett kritérium fennáll. A továbbiakban — a fogalmi elhatárolás és értékelés érdekében — külön kell tartani a törvényi minősítés szerinti és a minősítés alapjául nem szolgáló visszaesést, a Btk. 78. § (3) bek. alkalmazását, valamint a büntetett előélet más eseteit. 1. A Btk. több rendelkezésével szolgálja a visszaesés elleni küzdelmet. A visszaesés legveszélyesebbnek értékelt eseteit a törvény minősített esetként szabályozza, és súlyosabb büntetési tétel alá vonja. A Btk. a visszaesőként elkövetést számos bűntettnél mint a súlyosabb büntetési keretet meghatározó minősítő körülményt szabályozza. Emeli a bűntettre egyébként alkalmazható büntetési tételt, s ezzel korlátozza az enyhítő szakasz alkalmazásának a terjedelmét is. A Btk. 115. §-a visszaesőnek a törvényi minősítés szempontjából a legszűkebb körű meghatározását adja, amennyiben csak az ugyanolyan szándékos bűntettért szabadságvesztésre elítélést tekinti a visszaesés megállapításának alapjául. Szélesebb ennél a 214. § (3) bekezdése az élősdi jellegű bűntettek vonatkozásában, amelyeknél az indíték azonossága a visszaesés megállapításának az alapja. Az általános meghatározásnál ugyancsak tágabb a 257. § (6) bekezdésében a testi sértéssel kapcsolatos rendelkezés. Még tágabb a 311. § 2. pontja, mely szerint visszaeső, akit a társadalmi tulajdon, valamint a személyek javai elleni szándékos bűntettek bármelyike miatt szabadságvesztésre ítéltek. Valamennyi esetben törvényi előfeltétel, hogy a korábbi büntetés kiállásától vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűntett elkövetéséig öt év még nem telt el. 2. A visszaesés mint minősítő körülmény megállapításának alapjául szolgál az olyan összetett, illetve összefoglalt bűntettért való elítéltség is, amely ugyanolyan bűntetti tényállást tartalmaz. [így például: a közveszélyes mun194