Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

£ hónapi — fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó — szabadságvesztésre ítélte. Ez pedig azt eredményezte, hogy a d.-i járásbíróság ítéletével kapcsolatos menesítés 1963. évi 4. sz. tvr. 8. §-a alapján hatályát vesztette. A tvr. 8. §-a ugyanis akként rendelkezik, hogy a kegyelem hatályát veszti azokkal szemben, akiket e kegyelmi elhatározást követő 3 éven belül elkövetett szándékos bűntett miatt ítélnek el. Mivel pedig a vádlott a b.-i katonai bíróság által elbírált őrutasítás megszegését a kegyelmi elhatározást követő 3 éven belül és szándékosan követte el, vele szemben a korábban beállott mentesítés a hatályát vesztette. A fentiekből az is következik, hogy bár a vádlott az őrutasítás megszegése miatt reá kiszabott 6 hónapi szabadságvesztést fegyelmező zászlóaljban állotta ki, e büntetése vonatkozásában nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, mert javára a Btk. 113. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés érvényesülését a Btk. 83. § (1) bekezdése kizárja. A törvényhozás abból kiindulva, hogy a katonákra vonatkozó büntetőjogi rendelkezések is szerves részei a szocialista büntetőjognak, a katonákra vonatkozó speciális büntetőjogi szabályokat is az egységes kódexbe vette fel. Ekként a katonákra vonatkozó, a Btk. VII., illetve XVII. Fejezetében foglalt rendelkezések, csak az általánostól eltérő, kivételes szabályokat tartalmazzák. Ez következik a Btk. 103. § (2) bekezdéséből, mely szerint „a büntető törvénykönyvnek a megfelelő Fejezetekben foglalt rendelkezéseit a katonákra a jelen Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni". Az általános szabály tehát az, hogy a Btk. rendelkezéseit kell alkalmazni, s a katonai fejezet (VII. Fejezet) csak az általánostól való eltéréseket tartalmazza. Ha tehát a VII. Fejezet valamely általános szabály érvényesülését kifejezetten nem zárja ki, vagy azzal ellentétes rendelkezést nem tartalmaz, azt a katonákkal szemben is alkalmazni kell. A büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésnek katonákra vonatkozó kivételes szabályait a Btk. 113. § (1) bekezdése foglalja magában. E szerint ha a büntetést fegyelmező zászlóaljban, illetőleg katonai fogdában hajtják végre, az elítélt a végrehajtás befejezésének napján mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. A törvényi mentesítésnek ez az általánostól eltérő szabályozása, amely lehetővé teszi várakozási idő nélkül is, a két évet meg nem haladó szabadságvesztésnél, a törvényi mentesítés beálltát, nem érinti a Btk.-nak a rehabilitációra vonatkozó szabályozásában érvényesülő azon elvet, hogy több elítélés esetén a mentesítés hatálya valamennyi büntetés vonatkozásában csak együttesen állhat be akkor, ha feltételei minden egyes büntetés tekintetében megvalósultak. [Btk. 83. § (1) bekezdés]. Ennek megfelelően, ha a katona a fegyelmező zászlóaljban (katonai fogdában) végrehajtandó szabadságvesztésre történt elítélés előtt a vádlott már el volt ítélve, és ezen korábbi elítéltetésének vonatkozásában a mentesítés még nem állott be, vagy az a hatályát veszítette, a mentesítés még a fegyelmező zászlóaljban kitöltött szabadságvesztés tekintetében is csak akkor áll be, ha annak előfeltételei a korábbi büntetés vonatkozásában is beállanak. Hasonlóképpen érvényesül a fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó szabadságvesztés esetén a Btk. 82. §-ában meghatározott mentesítés egységessége is. Ezt egyébként az is alátámasztja, hogy a Btk. 113. § (2) bekezdése azt a rendelkezést tartalmazza — éppen a 186