Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

Fiatalkorú vádlott tárgyalási vallomása szerint amikor a kollégiumból kilépett, P. I.-néhez költözött, de nem mint albérlő, hanem ők voltak a nevelőszülői. Itt lakott 1964. júliustól október haváig. Az eljárt bíróság ennek ellenére nem hallgatta ki tanúként P. I.-nét sem, holott mint lakásadó és nevelőszülő a fiatalkorúnak éppen a terhesség ideje alatt vitt életmódjára és magatartására szolgáltathatott volna adatokat. Az eljárt bíróság a törvény rendelkezéseinek megfelelően hallgatta ki tanúként a vádlott gyámját, a p.-i Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatóját. Nevezett azonban azt vallotta, hogy a fiatalkorú nem P.-n tartózkodott, nem ott állott gondozás alatt, róla információt adni nem tud, őt alig ismeri. A gyámnak (törv. képviselőnek) kihallgatása így semmiképpen sem töltötte be a Be. 333. § (1) bekezdésében megkívánt célt. [Legf. Bír. Bf. II. 127/1965. sz.] [4459.] 2735. Büntetéskiszabási szempontok emberölést elkövető fiatalkorú terhelt ügyében. Közügyektől eltiltást fiatalkorúval szemben csak egy évet meghaladó szabadságvesztés kiszabása esetében lehet alkalmazni. Az első fokú bíróság a fiatalkorú vádlottat emberölésért 2 évi szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A bűnösség megállapításának alapjául szolgáló tényállás szerint a vádlott — aki akkor még nem volt 15 éves — megismerkedett a nála 8 évvel idősebb S. L.-val, aki udvarolt a vádlottnak, majd tőle a vádlott teherbe esett. Ezt a tényt a vádlott a gyanútfogó anyja, valamint udvarlója, sőt közeli rokonai előtt is eltitkolta. 1964 őszén a vádlottat Budapestre küldték, s itt kollégiumi elhelyezést kapott. A kollégiumban egy este a vádlott vacsora közben rosszul lett. Emiatt a felügyelő nevelőnő a vádlottat a betegszobába küldte éjszakára. A betegszobában éjfélt követően a vádlottnál szülési fájdalmak jelentkeztek, majd a hajnali órákban egy érett, életképes leánygyermeket szült. A vádlott a csecsemőt pongyolájába csavarta, kivitte a fürdőszobába, s mivel közeledő lépéseket hallott, gyermekét előbb a mosdókagylóba dobta, majd később az ugyanott levő WC ablakán át mintegy 3 méter magasból kidobta a kollégium udvarába. A csecsemő az elszenvedett sérülések következtében meghalt. A vádlott — a szakértők véleménye szerint — nem szenvedett, s nem szenved elmebetegségben vagy gyengeelméjűségben, és a cselekménye elkövetésekor sem volt tudatzavarban. A cselekmény elkövetésénél azonban kétségtelenül szerepet játszott fiatal kora és otthoni környezete. E tényállás alapján helyesen állapította meg az első fokú bíróság a vádlott bűnösségét, és a cselekményét törvényesen minősítette. A vádlott személyiségének az ismeretében, az orvosszakértők véleménye alapján — és ezt a pszichológiai szakértő véleményében foglaltak sem zárják ki — helyesen állapította meg az első fokú bíróság azt is, hogy a vádlott cselekménye társadalomra veszélyességének a felismerésére és akaratának megfelelő magatartásra képes volt, a cselekményt nem tudatbeszűkült állapotban követte el, így pedig a Btk. 21. §-ának alkalmazására nem kerülhet sor. A Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság által a fiatalkorú javára értékelt bűnösségi körülményeket magáévá tette. Annak a kérdésnek az eldön175