Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

bára bocsátotta. A megállapított tényállás szerint a terhelt 1959. november havában R. B. sértett kunyhóját két alkalommal feltörte és onnét 375 Ft értékű ingóságot ellopott. A t.-i járásbíróság az 1960. évi december hó 6. napján meghozott ítéletével a fk. terheltet 4 rb lopásért javítóintézeti nevelésre ítélte. A megyei bíróság fellebbezés folytán 1961. február 6-án az első fokú ítélet ellen bejelentett fellebbezéseket elutasította azzal, hogy a terheltre kiszabott intézkedést egységes intézkedésnek tekintette. Végül a h.-i járásbíróság 1962. évi november hó 5. napján a fk. terheltet személyi tulajdont károsító lopásért 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Ennek a büntetésnek a végrehajtását azonban 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A megállapított tényállás szerint a terheltet a korábban vele szemben alkalmazott javítóintézeti nevelésiből 1962 június havában véglegesen elbocsátották. A terhelt ezt követően 1962. évi július hó 24. napján L. B. sértett 500 Ft értékű kerékpárját ellopta. A h.-i járásbíróságnak a most említett ítélete fellebbezések hiányában első fokon jogerőre emelkedett. Ezen ítélet büntetést kiszabó része ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az eljárt bíróság az iratok tartalmával ellentétben állapította meg, hogy a terheltnek a javítóintézetből történt elbocsátása végleges volt. Az Állami Fiúnevelő Intézetnek az iratokhoz csatolt nevelői jelentése szerint ugyanis az intézet a fiatalkorút 1962. június 26-án csupán ideiglenesen bocsátotta el. A terhelt tehát az újabb bűntettet az ideiglenes elbocsátás tartama alatt követte el. A javítóintézeti nevelésből történt ideiglenes elbocsátás időtartama alatt elkövetett újabb bűntett arra utal, hogy a fiatalkorúval szemben alkalmazott intézkedés nem érte el a célját. Nyilvánvaló, hogy az ideiglenes elbocsátás tartama alatt kirótt szabadságvesztés büntetésnek próbaidőre való felfüggesztése a büntetés céljának biztosítására nem alkalmas, annál kevésbé, mert a fiatalkorú terhelt már harmadszor állott a fiatalkorúak bírósága előtt. Törvénysértő volt tehát az eljárt bíróság ítéletének az a rendelkezése, amellyel a fiatalkorú terheltre kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtását próbaidőre felfüggesztette. [Legf. Bír. B. törv. V. 175/1964. sz.] [3969.] 2734. Fiatalkorú elleni eljárásban gondosan fel kell deríteni azokat a körülményeket, amelyek a fiatalkorú egyéniségének, értelmi fejlettségének és életviszonyainak megismeréséhez szükségesek. Az első fokú bíróság a fiatalkorú vádlottat emberölésért 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság az ítéletet hatályon kívül helyező határozatában többek között a következőkre mutatott rá: Az eljárt bíróság ténymegállapításai részben hiányosak, fontos ténykörülményeket nem derített fel. Az ítélet emiatt megalapozatlan. Ezen felül eljárási szabályt is sértett. A Btk. 86. §-a értelmében a fiatalkorúval szemben alkalmazott nevelő intézkedés vagy büntetés célja elsősorban annak előmozdítása, hogy a fiatalkorú helyes irányban fejlődjék és a társadalom hasznos tagjává váljék. 173