Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

Ezután a terhelt az egyik étteremben szórakozott, és különböző tömény szeszes italt fogyasztott. Másnap kora reggel elment S.-né lakására, ahol ismét összeszólalkoztak és szemrehányást tett neki, hogy azt vette el tőle, aki részére a legtöbbet, a legdrágábbat jelenti. Fenyegető kijelentéseket tett, többek közt azt, hogy „megbosszullak, fizetni fogsz te cigány kurva". S.-né lakásából távozva a terhelt K. A. édesanyját kereste fel, majd felhívta telefonon munkahelyén K. A.-t s tőle találkozót kért. Ez azonban közölte, hogy nem akar többé vele találkozni, mire a terhelt kijelentette, hogy ha nem találkoznak, bosszút fog állni S. E.-nén, és közölte, hogy a 3 és fél éves S. R.-t tardyllal meg fogja mérgezni. K. A. azonban a fenyegetést nem vette komolyan, és a beszélgetést befejezte. A terhelt ezután taxival abba az óvodába ment, ahol S. R. napközben tartózkodott. Az óvodába kb. 12 óra után érkezett. Ott azzal az ürüggyel, hogy a gyermekkel vidékre utaznak, S.-né kislányát magával vitte. Az egyik büfében a gyermeket megebédeltette, majd a K. térre vitte. A gyermek a hintánál játszott, majd amikor szólt, hogy szomjas, a terhelt egy üveg bambit vásárolt, aminek egyharmad részét a gyermek megitta. Mialatt ez újból játszani ment, a terhelt a bambis üvegbe 5 db tardyl tablettát tett. Amikor rövid idő múlva a gyermek ismét bambit kért, a terhelt azzal megitatta. Mintegy 1 és vagy másfél óra telhetett el, amikor a gyermek roszszul lett. Ezen idő alatt a terhelt levelet írt K. A. anyjának. Ebben beszámolt arról, hogy fiát felhívta telefonon, az azonban lecsapta a kagylót, ö nagyon szereti, és ha elveszik tőle, ő is elveszi mástól azt, akit legjobban szeret, S.-né gyermekét. Megírta, hogy K. A.-ért még ölni is tud, és meg is ölte a gyermeket, megmérgezte. Azzal zárta a levelet: „A.-t elvesztettem, megboszszultam, és inkább 10 évi börtönt ülök, minthogy A.-t azzal a rongy kurvával lássam." Gyilkos lett — írta — egy emberért, akit szeretett. A levél megírása után a terhelt továbbra is a padon ült, majd amikor a gyermek tántorgó léptekkel feléje ment és azt mondotta, hogy „álmos vagyok, tessék elaltatni", a gyermeket felvette, majd a levelet egy postaládába dobta. Ezután taxin a kerületi rendőrkapitányságra hajtatott, ahová 16 óra 30 perckor érkezett. A gyermek eszméletlen állapotban volt. A rendőrségre érve a terhelt az ügyeletes tisztnek azzal adta át a gyermeket: „Itt van a gyermek". A rendőrségen azonban ekkor már tudtak arról, hogy a terhelt a gyermeket azzal a szándékkal vitte el délben a bölcsődéből, hogy meg fogja ölni. K. A. ugyanis 15 óra körül megjelent S.-né lakásán, és közölte vele a terhelttel folytatott telefonbeszélgetést. S.-né erre feljelentést tett a rendőrségen. A rendőrség azonnal értesítette a mentőket, akik megérkezésük után rögtön injekciót adtak a gyermeknek, majd kórházba szállították, ahol azonnal gyomormosást hajtottak végre, utána az alig egy év óta alkalmazott „redimiles" ellenmérges eljárást alkalmazták. Az esti órákban a gyermek állapota még válságos volt, másnap azonban jobbra fordult, és október 24-én a kórházból gyógyultan távozott. A bírósági orvosszakértő véleménye szerint az alkalmazott dózis feltétlenül elegendő volt a gyermek életének kioltására. Az orvosi beavatkozás az utolsó percekben történt. Az orvosszakértői vélemény szerint, ha a redimiles eljárás az orvostudomány előtt még nem lett volna ismert, a gyermek életét nem lehetett volna megmenteni. 12