Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

végül, ha a lopás kisebb súlyú bűntettként, illetve tulajdon elleni bűntettként vagy szabálysértésként minősül. Egyéb esetben a lopás mellett az okirattal való visszaélés halmazatában való megállapítására nem kerülhet sor. 1. A Btá. 57. §-a alapján kialakult bírói gyakorlat a halmazat megállapításánál azt tekintette alapvetőnek, hogy hány jogilag védett érdek szenvedett sérelmet. Ennek megfelelően általában halmazatot állapított meg olyan bűncselekmények esetében is, amelyek egymással szoros benső összefüggésben állottak. A Btk. 65. §-a nem ismételte meg a Btá. 57. §-ának szövegét, a bűnhalmazat tartalmi meghatározását mellőzte. A miniszteri indokolás szerint a többség megállapításának akadályául szolgáló okok rendszerét az elmélet és a bírói gyakorlat hivatott kidolgozni. Egyebek közt kifejezésre juttatta azt az álláspontot, hogy „nincs helye halmazat megállapításának akkor sem, ha a törvényi tényállás a cselekmény szükségszerű vagy rendszerint befejező tevékenységét — amely a törvényi tényállásba felvett tevékenységgel a közönséges életfelfogás szerint természetes egységet alkot — nem tartalmazza és az elkövető ezt a befejező tevékenységet is megvalósítja" Ebből is kitűnően a Btk. a halmazattal kapcsolatosan a korábbi joggyakorlatban érvényesülő elvektől eltérni kíván. A 65. §-ban foglalt formális meghatározás mellett a miniszteri indokolás említett kifejtése különös jelentőséggel bír. Ha ugyanis a halmazat megállapításának nincsen helye a cselekmény „rendszerinti befejező tevékenysége" esetén, nyilvánvaló, hogy ennek az elvnek nemcsak az utócselekmény, hanem az előcselekmény (eszközcselekmény) és a mellékcselekmény esetében is érvényesülnie kell. 2. Ennek előrebocsátása után lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a lopás elkövetője, ugyanazzal a cselekménnyel, egyéb idegen dologgal együtt mástól közokiratot is elvesz — feltéve természetesen, ha ez utóbbi tekintetében legalábbis az eshetőleges szándéka fennforog — a lopás és az okirattal visszaélés egymással halmazatban mely esetben állapítható meg. A gyakorlatban főként az az eset fordul elő sűrűbben, hogy az elkövető ruhadarab ellopásával, vagy ruházatból történő pénztárca ellopásával egyidejűleg másnak a személyi igazolványát is megszerzi. Ilyenkor az elkövető egyetlen tevékenységgel a Btk. 291. §-ában meghatározott és 296. § szerint büntetendő lopás, valamint a Btk. 223. § (1) bekezdésében foglalt okirattal visszaélés törvényi tényállását valósítja meg. Ily módon alaki halmazat jön létre, ez a halmazat azonban — az alább kiemelendő esetektől eltekintve — általában csak látszólagos halmazat, következésképpen a cselekmények bűnhalmazatban való megállapítására nem kerülhet sor. Bizonyos lopási cselekményeknek, különösen a zsebtolvajlás útján elkövetett lopásnak ugyanis rendszerinti velejárója, hogy az elkövető az egyéb idegen dolog mellett a személyi igazolványt is megszerzi. Levéltárcának, női kézitáskának jogtalan eltulajdonítás céljából történő ellopásával a benne levő személyi igazolvány megszerzése rendszerint velejár. Az okirattal visszaélésnek a Btk. 223. § (1) bekezdése szerinti egyik elkövetési módja: közokiratnak mástól, annak beleegyezése nélkül jogtalanul megszerzése. Ezzel az elkövetési magatartással kapcsolatosan a törvény — miként az e §-hoz fűzött miniszteri indokolásból is kitűnik —•, azért használja a megszerzés megjelölést az ellopás helyett, mert az utóbbi vagyon el123