Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

tetés arra, hogy cselekményei elkövetésének legalábbis egyik oka a mértéktelen alkoholfogyasztás. A járásbíróság tévedett és eljárási szabályt sértett tehát, amikor annak ellenére, hogy a büntető eljárás adatai alapján a kényszerelvonó-kezelés indokoltnak látszott, orvosszakértőket nem hallgatott meg. Minthogy a másodfokú bíróság ezt a hiányosságot ügyészi indítvány ellenére nem pótolta, bár arra a Be. 248. § (1) bekezdése értelmében felveendő részbizonyítás keretében törvényes lehetősége volt, ugyancsak eljárási szabályt sértett. A Legfelsőbb Bíróság ezért a megyei bíróság határozatát hatályon kívül helyezte, és az ügyet új másodfokú eljárás lefolytatása végett azzal küldi vissza a megyei bírósághoz, hogy a Be. 248. § (1) bekezdése alapján részbizonyítás lefolytatása során, orvosszakértők meghallgatása útján tisztázza, hogy a terhelttel szemben alkalmazható-e kényszerelvonó-kezelés, majd pedig hozzon a törvénynek megfelelő újabb határozatot. [Legf. Bír. B. törv. III. 726,1964. sz.] [4218.] 2561. Eljárási teendők abban az esetben, ha a szabadságvesztés végrehajtása folyamán az elrendelt kényszerelvonó-kezelést nem foganatosították. A járásbíróság a terheltet az 1963. október 29-én kelt jogerős ítéletével hivatalos személy elleni erőszak és egyéb bűntettek miatt 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte, és arra kötelezte, hogy kényszerelvonó-kezelésnek vesse magát alá, amit a büntetés végrehajtása alatt kell foganatosítani. A terhelt a szabadságvesztésből 1964. február 27-én szabadult, annak végrehajtása alatt azonban a kényszerelvonó-kezelést nem foganatosították. Ennek oka az volt, hogy az ítéleti értesítőn a járásbíróság nem tüntette fel a kényszerelvonó-kezelés elrendelését, és az orvosszakértői véleményt sem küldte meg a börtön parancsnokának. Az első fokú bíróság erről értesülve új eljárást tett folyamatba abban a kérdésben való döntés végett, hogy a most már szabadlábra került terhelttel szemben a kényszerelvonó-kezelést rendelőintézetben vagy zárt gyógyintézetben kell-e fogonatosítani. E célból az 5/1962. Eü. M. számú rendelet 1. §-ában megjelölt előfeltételek és a kezelés hol történő foganatosítása tekintetében való vélemény nyilvánítás végett újabb orvosszakértőket hallgatott meg. Sőt a rendőrségtől környezettanulmányt is szerzett be a terheltnek a börtönből való szabadulása óta tanúsított magatartására nézve. Ezeknek az adatoknak a beszerzése után tárgyalást tartott, és a meghozott végzésben elrendelte, hogy korábbi jogerős ítélettel elrendelt kényszerelvonó-kezelést zárt gyógyintézetben a (városi kórház elmeosztályán) kell foganatosítani. A megyei bíróság úgy találta, hogy a fellebbezéssel megtámadott végzést a kényszerelvonó-kezelés végrehajtására vonatkozó szabályok megsértésével hozta a járásbíróság. Az 5/1962. Eü. M. számú rendelet 10. §-ának (4) bekezdése ugyanis szabályozza, miként kell eljárni abban az esetben, ha a kényszerelvonó-kezelés megkezdésére azért nem került sor, mert a szabadságvesztés végrehajtása — a kényszerelvonó-kezelés foganatosítása nélkül — befejeződött. Ebben az esetben a börtön kötelezi az elítéltet arra, hogy a kényszerelvonó-kezelés végrehajtásának megkezdése végett a lakóhely szerint illetékes alkoholelvonó-rendelésen jelenjék meg. Ezek szerint nem kétséges, hogy az elbírált esetben a további eljárásra nem 103