Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

A kényszergyógykezelés 62. § 2551. BK 417. (BH 1963. évi 12. sz.) A kényszergyógykezelés elrendelésére (Btk. 61. §.) a súlyosítási tilalom (Be. 264. §.) nem vonatkozik. Részletesen: Be. 264. §-nál. 2552. BK 433. (BH 1964. évi 12. sz.) í. A kényszergyógykezelés elrendelése ellen a terhelt házastársa fellebbezését a Be. 235. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint jelentheti be. II. Ha a kényszergyógykezelést elrendelő határozat kihirdetésénél a terhelt házastársa nem volt jelen, akkor a határozatot vele kézbesítés útján kell közölni, és egyben figyelmeztetni kell fellebbezési jogára, s a fellebbezés bejelentésének határidejére. Részletesen: Be. 235. §-nál. 2553. BK 439. (BH 1965. évi 11. sz.) Ha a kényszergyógykezelésre kötelezett személlyel szemben már a jogerős felmentő ítélet meghozatala előtt ideiglenes kényszergyógykezelést rendeltek el, a Be. 287. §-ának (1) bekezdésében meghatározott határidőt ez esetben is az Intézetbe való befogadás napjától — nem pedig a kényszergyógykezelést elrendelő ítélet jogerőre emelkedésétől — kell számítani. Részletesen: Be. 287. §-nál. 2554. Kényszergyógykezelés elrendelésével kapcsolatos eljárási törvénysértések. A járásbíróság a fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett ítéletében a következő tényállást állapította meg: A terhelt érvényes menetjegy nélkül utazgatott a MÁV vonalain, s ezzel 877 Ft 90 fillér kárt okozott. A terhelt a cselekményt hasadásos elmezavarban követte el, amely őt képtelenné tette cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésére, illetőleg arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. Az első fokú bíróság a terheltet büntethetőséget kizáró ok folytán a vád alól felmentette, egyben vele szemben kényszergyógykezelést rendelt el azzal, hogy annak házi gondozásban történő foganatosítása nem kizárt. Az első fokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az első fokú bíróság a kényszergyógykezelést — ítéletének indokolása szerint — „a Btk. 61. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel" rendelte el. Ez a törvényhely azonban nemcsak azt tartalmazza, hogy azzal szemben rendel el a bíróság kényszergyógykezelést, aki elmebeteg állapotban, gyengeelméjűségben vagy tudatzavarban elkövetett cselekménye miatt nem büntethető, hanem azt a további feltételt is magában foglalja, hogy az említett intézkedés ilyen elkövetővel szemben is csak az esetben rendelhető el, ha attól kell tartani, hogy olyan cselekményt követ el, amely egyébként megvalósítja valamely bűntett törvényi tényállását. Az ítélet megalapozatlan, mert egyfelől az ügy nincs kellően felderítve, másfelől pedig a bíróság nem tett mindenben eleget a Be. 231. §-ának (3) bekezdésében meghatározott indokolási kötelezettségének. A nyomozati iratok között elfekvő orvosszakértői vélemény szerint a ter100