Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

engedhetetlen törvényi előfeltétele, hogy az elkövetőnek megfelelő vagyona, jövedelme vagy keresete van. A négy gyermekét eltartó földműves vádlott nem rendelkezik olyan vagyonnal, jövedelemmel vagy keresettel, amely terhes családi körülményeire is tekintettel, a pénzmellékbüntetés kiszabásának törvényes alapja lehetne. Anyagi előfeltételek hiányában nincs helye pénzmellékbüntetés kiszabásának csupán azon az alapon, hogy a szabadságvesztés felfüggesztése esetében legalább a tényleges hátrányként jelentkező pénzmellékbüntetés nehezedjék a vádlottra. A pénzmellékbüntetésre alapot adó vagyoni és jövedelmi viszonyokat minden esetben vizsgálni kell, és csak ennek eredményéhez képest lehet szó pénzmellékbüntetés alkalmazásáról vagy mellőzéséről, függetlenül attól, hogy a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását felfüggeszti-e a bíróság vagy nem. (Legf. Bír. Kf. I. 10.453/1955. sz. törvényességi határozata.) [1013.] 261. A bűntett véghezviteléért kapott összeg pénzmellékbüntetés alkalmazásának alapjául nem szolgálhat. A vádlott vagyoni helyzete nem nyújt alapot pénzmellékbüntetésnek a kiszabására, különösen az eltartásra szoruló családtagok nagyobb számára tekintettel. Ezt nem indokolhatja az sem, hogy a bűncselekmény elkövetéséért nagyobb pénzösszeget vett fel. Ez ugyanis a pénz meglétében az elkobzásra szolgálhatna alapul. Ennek hiányában azonban az elkobzás pénzmellékbüntetésre nem változtatható át. Elmaradt elkobzás pótlásaként pénzbeli kötelezésre a törvény az adott esetben nem nyújt alapot. (Kecskeméti Megyei Bíróság Bf. II. 1.019/1957. sz.) [1122.] 262. Pénzfőbüntetés kiszabásának nem akadálya a megfelelő vagyon, jövedelem vagy kereset hiánya. Az elsőbíróság arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a pénzfőbüntetés kiszabása önálló kereset hiányában nem lehetséges és ezért rövidebb tartamú börtönbüntetést alkalmazott. Ez az álláspont téves. Ugyanis a Btá. 33. § (1) bekezdése [Btk. 46. § (1) bek.] csupán pénzmellékbüntetés kiszabásának feltételeként jelöli meg azt, hogy az elkövetőnek megfelelő vagyona, jövedelme vagy keresete legyen. E rendelkezés a pénzfőbüntetésre nem vonatkozik. A pénzfőbüntetést a bíróság vagy a Btk. különös részében meghatározott törvényi büntetési tétel, vagy pedig a Btá. 51. § (2) bekezdése e) pontja [Btk. 68. § (2) bek. e) pont] alapján szabhatja ki. Adott esetben az utóbbi jogszabályról van szó, amely nem tartalmaz a pénzmellékbüntetésről szóló, a Btá. 33. § (1) bekezdéséhez [Btk. 46. § (1) bek.] hasonló rendelkezést, következésképpen a pénzfőbüntetés megfelelő vagyon, jövedelem és kereset nélkül is kiszabható. Az elsőbíróság téves jogszabálymagyarázata oda vezet — mint az elbírált esetben is —, hogy a vagyon, jövedelem és kereset nélküli vádlott pusztán ennélfogva hátrányosabb helyzetbe kerülhet a büntetés kiszabása szempontjából, mint a vagyonnal, keresettel, jövedelemmel bíró vádlott. Vagyis a kedvezőtlenebb anyagi helyzet ténylegesen hátrányosabb büntetőjogi következménnyel járna. Ez pedig a szocialista jogszemlélettel összeegyeztethetetlen. Azt a nézetet pedig, hogy vagyon, jövedelem, kereset nélkül a vádlott úgysem képes a pénzbüntetést kifizetni, és így azt szabadságvesztésre kell átvál95