Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

2239. B. K. 109. (B. H. 1956. évi 1. sz.) A súlyosítási tilalom (Be. 264. §) szempontjából a végrehajtásra kerülő pénzbüntetés enyhébb a felfüggesztett szabadságvesztésnél. A pénzbüntetés enyhébb büntetési nem, mint a szabadságvesztés. Végrehajtásra kerülő pénzfőbüntetés esetében a törvény erejénél fogva már a megfizetés napján beáll a mentesítés hatálya. A felfüggesztett szabadságvesztés viszont a terheltre több szempontból hátrányosabb lehet és általában súlyosabb büntetőjogi értékelést jelent, mint a pénzbüntetés alkalmazása. Megjegyzés: Lásd a 391. sz. büntető kollégiumi állásfoglalásnak a fentiekkel lényegében azonos 2. pontját. 2240. B. K. 138. (B. H. 1956. évi 4. sz.) Abban az esetben, ha az első fokú bíróság az elkobzásról vagy az elkobzást pótló egyenérték megfizetésére kötelezésről a törvény ellenére nem rendelkezett, a tényállás azonban a döntéshez szükséges adatokat tartalmazza és a felek meghallgatása egyébként sem mutatkozik szükségesnek: ebben a kérdésben a másodfokú bíróság is határozhat, mégpedig akkor is, ha a terhelt terhére nem jelentettek be fellebbezést. Viszont, ha a döntéshez szükséges adatok nincsenek tisztázva s ezek a fellebbezési eljárás során sem tisztázhatók, vagy egyéb okból a félek meghallgatása szükséges, ilyen esetben sincs szükség ebből az okból az ítélet hatályon kívül helyezésére, hanem az első fokú bíróságot utasítani kell arra, hogy a Be. 286. § (2) bekezdésében említett utólagos eljárást folytassa le. 2241. B. K. 139. (B. H. 1956. évi 4. sz.) A másodfokú bíróság — a terhelt terhére bejelentett fellebbezés hiányában — csak abban az esetben alkalmazhat az első fokon ki nem szabott pénzmellékbüntetést, ha a csökkentett vagy felfüggesztett szabadságvesztés és a pénzmellékbüntetés az elítélt életviszonyainak figyelembe vétele mellett összhatásában enyhébb, mint az első fokon kiszabott büntetés. Egyéb új mellékbüntetést a fellebbezési bíróság nem alkalmazhat. Megjegyzés: Lásd a 391. sz. büntető kollégiumi állásfoglalásnak a fentiekkel azonos 7. pontját. 2242. B. K. 315. (B. H. 1959. évi 5. sz.) A Btk. 60. §-ának alkalmazásával az eljárást megszüntető végzés [Be. 221. § (2) bek. a) pont] a súlyosbítási tilalom szempontjából a felmentő ítélettél esik egy tekintet alá. 2243. B. K. 316. (B. H. 1959. évi 5. sz.) Ha az ügyész csupán súlyosabb minősítés végett jelent be fellebbezési óvást, a kiszabott büntetést azonban kifejezetten megfelelőnek tartja, vagy pedig az első fokú bíróság ítéletét kizárólag a mellékbüntetés enyhe volta, illetve a mellékbüntetés nem alkalmazása miatt támadja meg fellebbezési óvással: a másodfokú bíróság az első fokú bíróság által alkalmazott főbüntetést súlyosbíthatja. A Be. 241. §-ának (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság — amennyiben a törvény kivételt nem tesz — a fellebbezéssel megtámadott ítéletet és 919