Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

A járásbíróság a terheltet bűnösnek mondta ki lőfegyver beszolgáltatásának elmulasztásával elkövetett bűntettben (visszaélés lőfegyverrel) és ezért 5 hónapi javító-nevelő munkára kötelezte. Az ítélet fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. A Legfelsőbb Bíróság elnöke által a törvényesség érdekében bejelentett óvás alapos. A járásbíróság különösen azért tartotta a javító-nevelő munkára való kötelezést megfelelő intézkedésnek, mert a pisztolyt a vádlott viszonylag rövidebb időn át és nem ellenséges érzületből tartotta magánál. Sem ezek a körülmények, sem a többi, ugyancsak a javító-nevelő munka alkalmazása mellett felhozott érvek nem alkalmasak ennek az óvással támadott intézkedésnek a megalapozására. A pisztolyt a rendőrség házkutatás során találta meg a terheltnél. A birtoklásnak viszonylag rövidebb időn belül való megszűnése így a vádlott javára nem szolgálhat. Az ellenséges érzület hiánya a terhelt javára enyhítő körülményt ugyancsak nem jelenthet, az ellenséges szándék súlyosító körülmény volna. Az elkövetett bűncselekmény veszélyessége e nélkül is igen jelentős. A javítónevelő munkát az egyéb előfeltételektől eltekintve általában olyan személyekkel szemben lehet alkalmazni, akik kisebb súlyú bűncselekményt követtek el. A vádlott által elkövetett fegyverrejtegetés természeténél fogva ilyen kisebb súlyú bűncselekménynek nem tekinthető. Olyan kivételes körülmény, amely a javító-nevelő munka alkalmazását az adott esetben ennek ellenére mégis indokolná, nem forog fenn. A javító-nevelő munka alkalmazása tehát törvénysértő. (Legf. Bír. B. III. 2.061/1954. sz. törvényességi határozata.) [767.] 243. Ha a javító-nevelő munka végrehajtása a terhelt katonai szolgálatra történt behívása miatt félbeszakad, és a katonai szolgálatból egy év letelt, a javító-nevelő munka hátralévő részét nem lehet végrehajtani. A katonai bíróság a honvéd terheltet — aki 1960 novemberében vonult be sorkatonai szolgálatra — 1962. augusztus 22-én kelt ítéletével erőszakos nemi közösülés kísérlete miatt 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság a terhelt javára bejelentett fellebbezéseket elutasította, és irányításul az alábbiakra mutatott rá: A bűnügy irataiból megállapítható, hogy a terheltet katonai szolgálatra történt bevonulása előtt, 1960. október 24-én a k.-i járásbíróság lopás miatt jogerősen 1 évi javító-nevelő munkára ítélte. A terhelt a javító-nevelő munka végzését megkezdte, azonban néhány nap után katonai szolgálatra vonult be, s büntetése emiatt — a 7/1962. (VI. 28.) IM sz. rendelet 6. § (1) bekezdésére figyelemmel — félbeszakadt. A Btk. 72. § (1) és (2) bekezdése szerint, ha az elkövetőt szabadságvesztésre és javító-nevelő munkára ítélték, s azok közül még egyiket sem hajtották végre: a kiszabott büntetéseket összbüntetésbe kell foglalni. Jelen esetben azonban, bár sem a szabadságvesztést, sem pedig a javítónevelő munkát még nem hajtották végre, a büntetések összbüntetésbe foglalására nem kerülhetett sor. 87