Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

A szabadságvesztés 39. § (2) és (3) bek. 216. B. K. 397. (B. H. 1963. évi 2. sz.) 1. A feltételes szabadságra bocsátás általános szabálya az, hogy — a Btk. 39. § (2) bekezdésében, illetve (3) bekezdés c) pontjában foglalt kivételektől eltekintve — minden szabadságvesztésre [Btk. 35. § (1) bekezdés 2. pont] jogerősen elitéltet, amennyiben kiutasítást vele szemben nem alkalmazták, s a szabadságvesztés kiállása során olyan magatartást tanúsít, melyből arra lehet következtetni, hogy a büntetés célja (Btk. 34. §) további szabadságelvonás nélkül is elérhető: büntetése kétharmad részének, de legalább három hónap szabadságvesztésnek kiállása után a bíróság feltételes szabadságra bocsátja. 2. Ha az egy ízben szándékos bűntettért, vagy egynél többször bármilyen bűntettért szabadságvesztésre ítéltet szándékos bűntettért ismét szabadságvesztésre ítélik — amennyiben utolsó büntetésének kiállásától, vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűntett elkövetéséig tíz év még nem telt el — és előző büntetései tekintetében rehabilitációt (Btk. 78. §) nem nyert: feltételes szabadságra csak korlátozottan bocsátható, illetve abból kizárt. Viszont nem szándékos bűntettért szabadságvesztésre elítélt feltételes szabadságra bocsátása mindig a fenti általános szabály szerint történik, erre a Btk. 39. § (2) bekezdésében, illetve (3) bekezdés c) pontjában foglalt kivétel nem vonatkozik. 3. A Btk. 39. § (3) bekezdés c) pontja második fordulata szerinti kizáró ok — a társadalmi együttélés szabályaival konokul szembehelyezkedés — szorosan értelmezendő és csak olyan szándékos bűntett terheltjével szemben alkalmazható, aki nincsen már egyéb okból a feltételes szabadságra bocsátásból kizárva. 4. A Btk. 73. § (3) bekezdés szerinti összbüntetésbe foglalt „quasi halmazati" büntetés a Btk. 39. § alkalmazása szempontjából egyszeri elítélésnek tekintendő. Egyébként azonban több szabadságvesztés összbüntetésbe foglalása a többszöri elítéltség tényét nem érinti. Olyan szabadságvesztések összbüntetésbe foglalásánál, ahol az egyes jogerős ítéletekben kiszabott büntetések a feltételes szabadságra bocsátás tekintetében a Btk. 39. §-a különböző rendelkezései alá esnek: az összbüntetést megállapító ítélet az utóbbira vonatkozó ítéleti rendelkezéseket is hatályon kívül helyezi és az összbüntetés egész terjedelmére egységesen alkalmazza a korlátozó, illetve kizáró rendelkezést. 5. A feltételes szabadságra bocsátás általános szabályáról az ítéletnek rendelkeznie nem kell. Ezzel szemben a Btk. 39. § (2) bekezdése szerinti korlátozásra, illetve a (3) bekezdés c) pontja szerinti kizárásra vonatkozó rendelkezést az ítéletnek — ideértve a Be. 283. § szerinti összbüntetést megállapító ítéletet is — tartalmaznia kell. A Btk. 39. §-án alapuló említett ítéleti rendelkezés konstitutív jellegű, az azt meghozó, illetve azt elmulasztó bíróság utólag nem helyesbítheti, illetve nem pótolhatja. A fellebbezési eljárásban azonban helyesbíthető és pótolható. Erre a Be. 264. § szerinti súlyosbítási tilalom nem vonatkozik. A jogerős ren71