Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

29. § (1) bek. 176. A magánindítvány szóval is előterjeszthető. A sértett, aki Cs ... n lakik, január 29-én távbeszélőn jelentette a legközelebbi rendőrőrsnek, hogy megverték. Az őrs felhívta, hogy szerezzen be orvosi bizonyítványt és ezt adja át az éppen Cs... n tartózkodó rendőrnek. A sértett csak másnap szerzett be orvosi bizonyítványt, majd azt március 2-án postára adott beadványával együtt elküldte a legközelebbi járásbíróságnak. Ebben előadta, hogy a rendőrőrsön testi sértés miatt már feljelentést tett, de ott eddig még nem intézkedtek. A járásbíróság a büntető eljárást megszüntette, mert álláspontja szerint a magánindítvány benyújtására megszabott határidő [Btk. 29. § (1) bek.] lejárt, a március 2-án postára adott magánindítvány tehát elkésett. A végzés fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. A törvényességi óvás alapos. A Bp. 88. §-ának (1) bekezdése [Be. 100. § (1) bek.] szerint a feljelentést a rendőrségnél akár írásban, akár szóval kell megtenni. A szóbeli feljelentést jegyzőkönyvbe kell foglalni. A (3) bekezdés értelmében ezek a rendelkezések a magánindítvány megtételénél is irányadók, s a magánindítványra jogosultnak minden olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntető felelősségrevonását kívánja, magánindítványnak kell tekinteni. A sértett azzal, hogy az esetet a rendőrőrsnek bejelentette, kifejezésre juttatta, hogy a terhelt büntető felelősségrevonását kívánja. Ezt a törvényes határidőben tett nyilatkozatát hatályos magánindítványnak kell tekinteni. A rendőrőrsnek a sértett távbeszélőn tett bejelentését hivatalos jegyzőkönyvbe kellett volna foglalnia, vagy arról legalább hivatalos feljegyzést kellett volna készítenie. Hogy ez elmaradt, a sértettre nézve hátrányos jogkövetkezménnyel nem járhat. Törvényt sértett tehát a járásbíróság, amikor a hozzáintézett beadvány postára adásának napját tekintette a magánindítvány előterjesztése napjának, s ennek folytán a büntető eljárást megszüntette. (Legf. Bír. B. 1.371/1954. sz. törvényességi határozata.) [601.] 177. A magánindítvány joghatályosságának [Btk. 29. § (1) bek.] vizsgálata ismeretlen személy ellen folyó eljárásban. Az első fokú bíróság a vádlottat bűnösnek mondotta ki személyek javait károsító lopásban és ezért 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Az elsőbíróság ítélete törvénysértő. A sértett ugyanis ismeretlen személy ellen tett feljelentést, amikor azonban tudomására jutott, hogy a tettes hozzátartója (Btk. 114. §), már a nyomozás során — az iratokhoz csatolt nyilatkozata szerint — nem kívánta a vádlott megbüntetését. Ugyanezt megismételte a tárgyaláson is az első fokú tárgyalási jegyzőkönyvben rögzítettek szerint. Ezzel szemben a bűnügyi iratok nem tartalmaznak olyan adatot, hogy a sértett a tettes megbüntetését kívánta volna, holott a hozzátartozó sérelmére elkövetett lopás csak a sértett fél indítványára vonható büntetőeljárás alá [Btk. 310. § (2) bek.]. Az ismeretlen személy ellen tett feljelentés a lopás és sikkasztás szempontjából magánindítványnak nem tekinthető. Amikor az ismeretlen tettes elleni nyomozás során olyan személy kerül alapos gyanúba, akivel szemben a magánindítvány 56