Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

A kifejtettek folytán az ügyészi óvás alaptalannak bizonyult, így azt a Legfelsőbb Bíróság a Be. 261. §-a alapján elutasította. (Legf. Bír. Bf. IV. 759/ 1962. sz.) [3386.] 162. Felmentés a jogtalan támadás elhárításához szükséges mérték túllépése esetén azért, mert a terhelt ezt a mértéket menthető felindulásból képtelen volt felismerni. [Btk. 25. § (3) bek. első fordulat.] A megyei bíróság a vádlottat emberölés kísérlete miatt ellene emelt vád alól büntethetőséget kizáró okból felmentette. Az ítélet ellen a megyei főügyész jelentett be fellebbezési óvást, a vádlott felmentése miatt. A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési óvást alaptalannak találta. A tényállásból kitűnően ugyanis a sértett a kerékpárját maga előtt toló és a sértettet a tsz. elnökéhez hívó vádlottat egy kemény tárggyal úgy fejbe ütötte, hogy a vádlott nyomban elesett és az ütéstől a fején megsérült. A sértett ezután leszállt a kocsiról, a leütött vádlotthoz ment, őt rugdalta, ütötte és zsebkésével való hadonászás közben a jobb fülén megvágta. A vádlott védekezésül maga elé tartott bal kezének középujját a sértett a zsebkésével megvágta, majd a bal kezének kisujját kificamította. Ezután a sértett a vádlott jobb lábát — amelyen korábban műtétet végeztek — összerugdosta, úgyhogy két helyen is vérzett. Miután a vádlottat és a sértettet szétválasztották, a sértett a kerékpárjáért lehajló vádlottat úgy megrúgta, hogy aranyere bevérzett. A vádlott ezután félelmében elbújt az istállóban és arra várt, hogy a sértett eltávozzék. A sértett később észrevette, hogy hol tartózkodik a vádlott, és utána ment. A sértett a takarmányoson keresztül az istállóba lépett és bal kezét ütésre emelve „na megvagy, az anyád" kijelentés közben a vádlott felé csapott. A vádlott megijedt és arra gondolt, hogy a sértett feléje csapó kezében kés van és azzal agyonszúrja, ezért felkapta az oszlophoz támasztott vasvillát, és azzal nagy erővel a sértett fejére csapott. Amikor a vádlott az istállóban a sértett jogtalan támadását elhárítani igyekezett, jogos védelmi helyzetben volt. Csupán az elhárításhoz szükséges mértéket lépte túl akkor, amikor ennek érdekében az élet kioltására is alkalmas, veszélyes eszköz használatához folyamodott oly módon, hogy a vasvillával a sértett fejére ütött. Ennek az ölésre alkalmas eszköznek ilyen módon való használata ugyanis a támadással arányban nem álló nagyobb sérelem okozására vezethetett. Ez a túllépés azonban vádlottnak abból a menthető felindult állapotából eredt, amit a nála a sértett ismétlődő támadásaitól való félelem váltott ki. A vádlott az elhárítás szükséges mértékét — az adott körülmények között — felismerni képtelen volt. A Btk. 25. § (3) bekezdés első fordulatára figyelemmel az erre alapított felmentő ítéleti döntés tehát törvényt nem sért. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a megyei főügyész alaptalan fellebbezési óvását a Be. 261. § (1) bek. alapján elutasította. (Legf. Bír. Bf. II. 549/1963. sz.) [3693.] 4* 51