Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

ján büntethetőséget kizáró okból az ellene emelt vád alól felmentette. (Budapesti Fővárosi Bíróság Bf. XXVIII. 7.643/1959. sz.) [2591.] 150. Jogos védelem és menekülési kötelezettség. A II. r. vádlott vonatkozásában a bűnösséget támadó védelmi fellebbezés alaposnak mutatkozott. Az irányadó tényállás szerint ugyanis e vádlott a kocsin ült, a sértett pedig ütésre emelt járomszeggel közeledett feléje. E vádlottnak a közvetlenül jelentkező támadás elhárítására más módja nem volt, mint a keze ügyében levő fonott üvegnek a sértetthez való dobása. Ily módon a II. r. vádlott a jogos védelem határát még túl nem lépte. A vádlotti védekezés minimálisan is szükséges volt egy kilátásba helyezett súlyos támadás elhárítására. Az első fokú bíróság az ítéletében egy régebbi legfelsőbb bírósági határozatra utalva kifejtette, hogy a II. r. vádlottat a sértetti támadással szemben menekülési kötelezettség terhelte volna. A Legfelsőbb Bíróság azonban már hosszabb idő óta nem folytat ilyen gyakorlatot, mint az a B. H-ban 1943. szám alatt közölt jogesetből is kitűnik. A menekülési kötelesség ugyanis csupán kivételesen kívánható meg a megtámadottól. így például menekülési kötelesség terheli általában a gyermeket a felmenője részéről fenyegető támadás alkalmával. Megkívánható továbbá a kitérés — amennyiben az lehetséges — elmebetegek és más szemmel láthatóan öntudatzavarban levő személyek támadása esetén. Az ilyen és ehhez hasonló viszonylatokban az emberek természetes jogérzetével ellenkeznék a jogos védelem alkalmazása, ha az életet, vagy testi épséget fenyegető, vagy azt ért támadás meneküléssel is elhárítható. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a Btá. 15. § (1) bekezdése (Btk. 25. §-a) alkalmazásának törvényes feltételei adva vannak. Ezért az első fokú ítéletnek a bűnösséget megállapító rendelkezését megváltoztatta, és e vádlottat az ellene emelt vád alól büntethetőséget kizáró okból felmentette. (Legf. Bír. Bf. VI. 2.767/1959. sz.) [2770.] 151. Jogos védelem megállapítása, amikor a kézzel támadó nagy erőfölényben levő sértett támadásának elhárítása késsel való védekezés útján történt. Az irányadó tényállás alapján kétségtelen, hogy a vádlottat, illetve feleségét a sértett jogtalanul támadta meg. A tényállás szerint a sértett — aki életerős, az idős beteges vádlottal és annak hasonló állapotú feleségével szemben igen nagy erőfölényben levő ember — a közös udvaron támadta meg a vádlott idős, beteg feleségét. Sz-né félelmében saját lakásának ajtajáig hátrált, ahová őt a sértett követte. Itt az idős asszonyt a sértett úgy bántalmazta, hogy az fájdalmában felsikoltott. A bántalmazást a sértett hozzátartozóinak közbelépésére ugyan abbahagyta, azonban amikor azok őt el akarták húzni, magát a fogásukból kiszakította és újból támadólag lépett fel, most már az ajtóban álló beteg, 70 éves vádlottal szemben. Ez a támadás a még ott levő Sz.-nét is egyúttal fenyegette. A sértett támadása komoly volt, amit bizonyít az a tény, hogy annak ellenére sem hagyott fel a jogtalan támadással, hogy abban őt igyekeztek megakadályozni. A vádlott ezen jogtalan támadást, jogszerűen hárította el. A vádlott a nagy erőfölényre tekintettel a késnek ilyen használatával nem lépte túl a védelem szükséges mértékét. Puszta kézzel reménye 46