Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

alá esnének, ha ezt a lopás által sértett T. Gy. tulajdonjoga nem akadályozná, így viszont az elkövetőt az elkobzás alá eső értéknek megfelelő összeg megfizetésére kell kötelezni. Az említett fizetési kötelezettség megállapításánál az egyébként elkobzás alá eső dolgok valóságos értéke az irányadó. Minthogy pedig ilyen bűntett elkövetése esetén elkobzás alá nem csupán az aranytárgyak aranyrésze esik, hanem el kell kobozni a tárggyal együtt a hozzátartozó ékkövet, óraszerkezetet is, ennek helyébe sem léphet más érték, mint a dolog valóságos és teljes értéke. Tévedett tehát az első fokú bíróság, amikor ilyen címen a vádlottat csupán a tárgyak aranyértékének megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Bf. V. 2.334/ 1955. sz.) [1211.] 971. Ténybeli tévedés az aranytárgyak javítására való jogosultság kérdésében. Az első fokú ítélet ellen Sz. T. és V. igénylők jelentettek be fellebbezést az elkobzás miatt. A megállapított tényállás szerint Sz. egy 3,30 g súlyú arany-nyakláncot, T. egy pár 4,90 g súlyú 5 köves fülbevalót, V. pedig 2 db összesen 2,40 g súlyú köves aranygyűrűt adott át javítás végett az aranytárgyak javítására nem jogosult Cs-nek. E cselekményükkel megszegték az 1950. évi 30. sz. tvr. 44. §-ának (2) bekezdésében írt tilalmat. . Ehhez képest az első fokú bíróság a felsorolt aranytárgyakat bűnjelként elkobozni rendelte. Az elkobzást panaszló fellebbezések alaposak. Az első fokú bíróság tényként állapította meg, hogy Cs. órásmester, és valóban jogosult arany- és platinaórák javítására. Az igénylők az aranytárgyak javításával kapcsolatos jogosultság szakkérdésében nem járatos magánszemélyek. Nem tudták közelebbről, hogy Cs. tevékenysége milyen határokig szabályszerű és milyen határokon túl nem szabályszerű már, hanem bűncselekmény. Az igénylők abban a feltevésben voltak, hogy Cs. miként az arany-platinaórák, úgy aranytárgyak javítására szóló jogosítvánnyal is rendelkezett. Arról a tényről tehát, hogy Cs. a javítások elvállalásakor a jogosítványa körét túllépte, az aranytárgyakat javításra átadó személyeknek tudomása nem volt. A Btá. 13. § (1) bekezdésének [Btk. 24. § (1) bek.] általános rendelkezése folytán nem róható az elkövető terhére olyan tény, amelyről az elkövetéskor nem volt tudomása. A devizagazdálkodást sértő bűntett esetén — ha a pénz vagy egyéb dolog nem az elkövető tulajdona — elkobzásnak akkor van helye, ha a tulajdonos a bűntett elkövetéséről előzetesen tudott. Adott esetben azonban a tulajdonosok — akik maguk bűncselekményt nem követtek el — nem tudtak és nem is tudhattak arról, hogy Cs. bűntettet követett el. Következésképpen elkobzásnak helye nincs. (Legf. Bír. Bf. V. 577/ 1956. sz.) [1424.] 972. Mikor tartja meg eredeti jellegét az ékszerré átalakított érme. A Legfelsőbb Bíróság állandó gyakorlata szerint az aranyérme függővé alakítása önmagában nem szünteti meg annak jellegét, s így az felajánlási kötelezettség alá esik. 390