Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

957. A már jogerősen kivetett adó meg nem fizetése végett alkalmazott tévedésbe ejtés esetén nem adócsalást, hanem a társadalmi tulajdont károsító csalást kell megállapítani. A vádlottnak szőlőterülete után az 1956. évről 5760 Ft borforgalmi adó tartozása állott fenn. Talált két borvételi jegyet; azokat saját nevére kijavította. 1959 április közepén a pénzügyőrség járőrei a vádlottat elszámoltatták; felhívták, hogy az 1956. évről rendezetlen tartozását mielőbb fizesse be. A vádlott előadta, hogy 1956. évben elvesztek a borvételi jegyei, de most ezeket megtalálta. Magával vitt 4 db vételi jegyet, ezek között volt a már felsorolt 2 db meghamisított vételi jegy is. A meghamisított két borvételi jegyen 12 hl 74 liter bort szándékozott elszámoltatni, amely 4 Ft-jávai 5096 Ft borforgalmi adót tesz ki; a vádlott 5096 Ft borforgalmi adót kívánt ilyenformán elszámolni. A pénzügyőri szakaszon a bemutatott vételi jegyek közül a hamisítottakat azonnal észrevették. A pénzügyőrség beszerezte a borforgalmi vállalattól a szóban forgó 2 db vételi jegy tömbpéldányát, amelyekből azonnal megállapították, hogy azok O. M.-né nevére lettek kiállítva és hogy annak javára már elszámolást nyertek. A vádlott azáltal, hogy a borforgalmi adót hamis vételi jegyekkel kívánta elszámoltatni, 5096 Ft-tal akarta a társadalmi tulajdont megkárosítani. A járásbíróság a vádlott cselekményét 2 rendbeli magánokirat-hamisításnak, továbbá a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett csalás kísérleteként minősítette. A másodfokú bíróság nem osztotta a megyei főügyész képviselőjének a fellebbezési tárgyaláson előadott azon álláspontját, hogy a vádlott nem társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett csalást, hanem az adócsalást valósította meg. Ez utóbbi bűntettet ugyanis az követi el, aki adókötelezettségének megállapítása szempontjából jelentőst tényt (adatot) a hatóság előtt szándékosan valótlanul ad elő, vagy elhallgat és ezáltal vagy más fondorlatos (megtévesztő) magatartásával az adóbevételt csökkenti. A jelen esetben azonban nem arról volt szó, hogy a vádlott az adókötelezettsége megállapítása érdekében élt fondorlattal, hiszen az adókötelezettsége már joghatályosan meg volt állapítva. Cselekménye tehát nem az adó kivetésével, hanem a teljesítéssel volt kapcsolatos, mert tartozását akarta ily jogellenes módon rendezni. Ezért cselekményének elsőbírói minősítése törvényszerű. (Kecskeméti Megyei Bíróság Bf. II. 2.336/1959. sz.) [2533.] Megjegyzés: A határozat a csalásnak a Btk. 293. §-ában foglalt meghatározása alapulvételével is helytálló. 958. Adócsalást nemcsak az ingatlan-adásvételi szerződést megkötő fél, hanem annak megbízottja is elkövetheti. A terhelt gyakorló ügyvéd volt. Ebben a minőségében az ügyfelétől kapott megbízás folytán, de e megbízáson túlmenően és attól eltérően hét alkalommal részben az ügyfelek személyére, részben az eladott ingatlanok területére, részben pedig a vételárra vonatkozólag hamis adatokat tartalmazó adásvételi szerződéseket nyújtott be a járásbírósághoz, mint telekkönyvi hatósághoz és ezek alapján a telekkönyvi hatóság bekebelezést teljesített. Továbbá kilenc esetben mezőgazdasági ingatlan adásvételére vonatkozó szerződéseket meghamisított olyan módon, hogy arra felek és tanúk nevét 384