Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

Mindkét esetben az engedélyezett vámkezelésnél a gépkocsi belföldi fogyasztói árának alapulvételével 60% vámot kell fizetni. [A vámjog szabályozásáról szóló 1954. évi 16. sz. tvr. végrehajtását szabályozó 1/1956. (III. 17.) KKM sz. rendelet módosításáról szóló 3/1959. (V. 16.) KKM és az 1/1962. (VII. 5.) PM KKM sz. rendeletek.] Előfordul, hogy devizabelföldi a tervszerű devizagazdálkodással kapcsolatos szabályokról szóló 1950. évi 30. sz. tvr. rendelkezéseinek [többnyire a tvr. 12. § (1) bekezdés b) és a 16. § (1) bekezdés a) pontjában írt tilalmak] megszegésével vásárol magának külföldön gépkocsit azzal a céllal, hogy azt belföldre magának használatra behozza, és ezzel elköveti a Btk. 247. §-ába ütköző devizagazdálkodást sértő bűntettet. A külföldön vásárolt gépkocsi vámkezeléséhez szükséges — már említett — engedélyeket pedig fiktív ajándékozási okirattal szerzi meg, és a gépkocsit ennek alapján, mint külföldről kapott ajándéktárgyat vámoltatja el. Felmerült az a kérdés, hogy ilyen esetben a belföldi személy a devizagazdálkodást sértő bűntett mellett megvalósítja-e a vámbűntettet is. I. A Btk. 249. § (1) bekezdés a) pontja értelmében vámbűntettet követ el az is „ ... aki a vámárunak vámszempontból lényeges körülményei tekintetében a hatóság előtt valótlan nyilatkozatot tesz". A vámjog szabályozásáról szóló 1954, évi 16. sz. tvr. (továbbiakban: R.) végrehajtása tárgyában kiadott 1/1956. (III. 17.) KKM sz. rendelet (továbbiakban: Vr.) 28. §-ának (2) bekezdése szerint a vámárunak vámszempontból lényeges körülményei alatt az áru jellegét, mennyiségét, értékét és ha a fizetendő vámtételre befolyással bír, az áru származását és szándékolt felhasználását kell érteni. A hivatkozott vámjogszabályok az áru jellege alatt az áru fajtáját, minőségét és állapotát értik; nem pedig azt, hogy milyen jogügylet: ajándékozás vagy visszterhes ügylet útján szerezte a vámfizetésre kötelezett [R. 23. § (1) bek., Vr. 6. § (3) bek., Vr. 22. § (4) bek.]. Az ismertetett vámjogszabályi rendelkezésekből értelemszerűen következik, hogy vámszempontból a vámárunak azok a körülményei, jellemzői tekintendők lényegesnek, melyek az alkalmazandó vámtételre (vámkedvezményre, vámmentességre, vámtarifára) befolyással bírnak. A Vr. 28. § (2) bekezdése a vámáru származásával és szándékolt felhasználásával kapcsolatban emeli ki, hogy ezt akkor tekinti vámszempontból lényeges körülménynek, ha a fizetendő vámtételre befolyással bír. Ez a jogszabályi szövegezés azonban nem nyújt alapot olyan következtetés és értelmezés levonására, mintha a hivatkozott jogszabály nem minden vámszempontból lényeges körülmény tekintetében kívánná meg, hogy az a fizetendő vámtételre befolyással bírjon. Ellenkezőleg, az említett szövegezés csupán azt juttatja kifejezésre, hogy ha az áru származása vagy szándékolt felhasználása a vámtétel szempontjából közömbös, akkor nem tekinthető vámszempontból lényeges körülménynek. A Vr. 28. § (2) bekezdésében vámszempontból lényegesnek felsorolt többi körülmény: az áru jellege (fajta, minőség, állapot), mennyisége, értéke viszont kivétel nélkül olyan, ami minden esetben befolyással van a fizetendő vámtételre. Ezeknél a jogszabály kifejezetten éppen ezért nem emeli ki kü366