Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

mítását nem követi azonnal az áru átadása. Más az eset azonban, ha az eladók ellen már panaszok érkeztek és a panaszok folytán elvégzett szúrópróbaszerű vizsgálat is visszaélést leplez le. Ilyen esetben arra lehet következtetni, hogy a szúrópróba során észlelt visszaélés más fel nem deríthető esetekben is előfordult és éppen ezért vezetett eredményre a szúrópróba: ezért tárt fel visszaélést a számtalan eladás közül megvizsgált néhány eladás is. Az ellenkező álláspont a valóságot figyelmen kívül hagyja. Arra bátorítja a vevőket rendszeresen károsító eladókat, hogy folytassák üzelmeiket, mert .,tévedésükre" mindenkor eredményesen hivatkozhatnak. Lefegyverzi a nyomozó hatóságot a vevőközönség megvédéséért, a károsítok leleplezése érdekében folytatott munkájában. Az elbírált esetben a tévedés lehetőségéről szó nem lehet. (Legf. Bír. B. V. 1.113/1956. sz. törvényességi határozata.) 11474.] Megjegyzés: A határozatban kifejtettek az árdrágításra vonatkoztak, de irányadók a vásárlók megkárosítására nézve is. 900. A BHÖ szerinti csalásnak a vásárlók megkárosításaként való minősítése. A kerületi bíróság a vádlott bűnösségét — egyéb cselekményei mellett — a magánszemélyek sérelmére elkövetett csalásban is megállapította. E bűncselekmény megállapítására az a tényállás szolgált alapul, hogy a vádlott mint a MÁV Utasellátó Vállalat kosaras árusa, több, meg nem határozható számú vásárlót tévedésbe ejtett, és ezáltal nekik összesen 400 Ft vagyoni kárt okozott. A kerületi bíróság a vásárlóknak vagyoni kárt okozó cselekményt értékegybefoglalással egy rendbeli 300 Ft-ot meghaladó értékre nézve elkövetett csalásnak minősítette [BHÖ 447. pont (1) bek. II. tétel és (2) bek.]. A másodfokú bíróság a minősítést megváltoztatta, és a vádlott cselekményét a Btk. 239. § (1) bekezdésének megfelelően a vásárlók megkárosításának minősítette. A vásárlókat a kiskereskedelem körében hamis mérlegeléssel, számolással, vagy az áruk minőségének rontásával megkárosító tevékenység eddig önálló bűntettként pönalizálva nem volt, s így a bíróságok az ily jellegű magatartásokat — a bennük fellelhető fondorlatra tekintettel — csalás bűntettének minősítették. Az első fokú bíróság ítéletét 1962. május 15-én hirdette ki, s így a vádlott cselekményét az állandó bírói gyakorlatnak megfelelően minősítette, értékegybefoglalással minősített csalás bűntettének. A vádlott valamivel nagyobb összegek felszámításával, tehát számolással károsította meg a vásárlókat, ezért a másodfokú bíróság ezt a cselekményét az időközben életbelépett Btk. 239. § (1) bekezdésének megfelelően egy évig terjedhető szabadságvesztéssel büntetendő, a vásárlók megkárosításának minősítette. Irányításul rámutat a másodfokú bíróság arra, hogy a Btk. 239. § (1) bekezdése szerinti minősítés helytálló lenne akkor is, ha az okozott összkár a 200 Ft-ot meghaladná, de a 300 Ft-ot nem érné el, mert az új Btk. az érték szerinti minősítést nem ismeri. Megvalósulna azonban a fenti bűntett abban az esetben is, ha a vásárlóknak okozott összkár a 200 Ft-ot nem érné el. A csalás bűntettének ugyanis 1962. július 1. előtt szabálysértési alakzata nem volt. Az új Btk. a csalást is felvette ugyan a szabálysértések közé, azonban 357