Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

839. Az anyagkarton, a mérlegelési jegy magánokirat. Az anyagkarton a raktárkészlet és az anyagmozgások feltüntetésére és iga­zolására szolgál. Egyben jelzi azt az anyagmennyiséget, amelynek erejéig a raktárkezelő felelőssége fennáll. Hamis, illetőleg valótlan kiadási tételek be­jegyzése ennek a felelősségnek mértékét csökkenti és így az arról való el­számolási kötelezettség megszűnését is igazolja. A szóban levő mérlegelési jegyek pedig azt bizonyítják, hogy a gazdák az általuk eladott terményt beszállították, annak mérlegelése és így súly sze­rinti átvétele is megtörtént, a gazdáknak teljesítési kötelezettsége tehát meg­szűnt. Bizonyítják azonban ezek a mérlegelési jegyek azt is, hogy a megje­lölt termények a telepre beérkeztek, tehát annak raktárkészletében meg kel­lene lenniük és kifizetésük jogszerűen történt. Az anyagkarton, a mérlegelési jegy valótlan tartalommal kitöltése a magánokiratokra megállapított bün­tetőjogi szankció alá tartozik. (Legf. Bír. Bf. III. 739/1955. sz.) [861.] 840. A szerződéses vételi jegy meghamisítása és felhasználása: magánok­irathamisítás. A szerződéses vételi jegyek az állami vállalat és a gazdálkodó között létre­jött polgári jogi jellegű jogviszonyból erednek, a vállalat és a magánszemély között létrejött szerződéses kötelezettségnek a teljesítését tanúsítják. Ezért magánokirathamisításnak kell minősíteni a meghamisított ún. szerződéses vételi jegy felhasználását. (Legf. Bír. Bf. II. 1.468/1956. sz.) [2672.; 841. Nem létező személy nevének aláírásával elkövetett magánokirathami­sítás. A terhelt három m-i lakostól egyenként 400 Ft-ot, 100 Ft-ot, 250 Ft-ot, összesen 750 Ft-ot kért és kapott előleg címén azzal az ürüggyel, hogy majd sertéseket ad olcsó áron a részükre. Sertése nem volt, szándékában sem állott sertést szállítani, az előlegeket sem fizette vissza. A pénz felvételekor az elő­legekről nyugtát állított ki és adott át, aláírásul azonban nem saját nevét, hanem hamis nevet, a „Major Nándor" nevet használta. Nincs adat arra, hogy Major Nándor nevű egyén létezne. E tényállás alapján a járásbíróság a ter­heltet bűnösnek mondta ki 3 rendbeli csalásban és 3 rendbeli magánokirat­hamisításban. A törvényességi óvás anyagi jogszabálysértésre hivatkozik a 3 rendbeli ma­gánokirathamisítást illetően. Álláspontja szerint ugyanis az okirat nem hamis, azt a terhelt maga készítette, tartalma fedi az általa felvett összeget — az okirat hamis aláírás folytán nem is érvényesíthető. Az óvás alaptalan. A terhelt által készített írás kétségen kívül magánokirat, s ez a magán­okirat tartalmilag hamis, mert a valóságnak meg nem felelően tanúsítja azt a tényt, hogy kiállítója: Major Nándor — az aláíróval azonos személy —. az okiratban szereplő kötelezettséget vállalta. A terhelt, amikor az előleg felvé­tele alkalmával az okiratot a sértetteknek átadta, azt felhasználta a sértettek­kel szemben azon „jogok" létezésének bizonyítására, hogy az okiratban fel­tüntetett összeget tőle követelhetik. A magánokirathamisítás leggyakoribb esete az, hogy az elkövető ismert és létező személy nevében készít hamis magánokiratot és azt ezzel szemben használja fel jog létezésének igazolására. A törvényességi óvással támadott 320

Next

/
Thumbnails
Contents