Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

A végzés ellen bejelentett ügyészi óvás alapos. A Legfelsőbb Bíróság szerint a vádlott cselekménye ilyen indokolatlanul enyhe elbírálás alá nem vonható. A katonai szolgálatra való behívóparancsot pontosan, késedelem nélkül és a megszabott időben kell teljesíteni. A késedelmes teljesítés mindenkor veszélyezteti a honvédelem szempontjából jelentős hatósági intézkedés sikerét. Elharapódzása esetén pedig — különösen a jelenlegi viszonyok között — nagymértékben káros következményeket is idézhet elő. Ehhez képest nyilvánvaló, hogy a katonai szolgálatra behívottak bűnös késedelmének bárminő elnéző elbírálása nem alkalmas a társadalom védelmére, és a büntetési célok maradéktalan elérésére. Különösen nem kerülhet sor a Btá. 56. §-ának (Btk. 60. §) alkalmazására akkor, amikor — mint a jelen esetben — ez a késedelem a behívás céljának a meghiúsulására, a vádlott katonai kiképzésének további indokolatlan elodázására is vezetett. A vádlott cselekményének tárgyi súlyát csökkenti ugyan, hogy a vádlottat ugyanabban az évben még behívhatják katonai szolgálatra, de az esedékes bevonulás elmaradásával a hátrányos következmény már beállott. Az eljárás megszüntetése pedig éppen nem szolgálhat annak biztosítékául, hogy a vádlott bűnös mulasztásának következményein okulva legközelebb nem volna hajlandó azt megismételni. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a vádlott bűnösségét meg kell állapítani, és vele szemben a cselekménye súlyával és bűnössége fokával arányban álló büntetést kell alkalmazni. (Legf. Bír. Katf. H. 521/1961. sz.) [3039.] Kibúvás a katonai szolgálati kötelezettség teljesítése alól 267. § 727. I. A katonai szolgálati kötelezettség teljesítése alól betegség színlelésével való végleges kibúvás és kötelességszegésre irányuló hivatali vesztegetés, illetve hadkötelezettség teljesítésének akadályozása és kötelességszegésért jogtalan előny követelése halmazatban történő megállapítása. II. A kiegészítő parancsnokság nyilvántartó tisztje jontosabb ügyekben intézkedésre hivatott hivatalos személynek tekintendő. I. Az I. r. vádlott a járási kiegészítő parancsnokságon mint nyilvántartó tiszt teljesít szolgálatot. 1956 november és december havában hét olyan személy részére, akik egyébként katonai szolgálatra alkalmasaknak voltak minősítve, hamis alkalmatlansági bizonyítványt adott ki. Cselekményének leplezésére az alkalmatlansági igazolványokat olyan egyének nevén tartotta nyilván, akik a valóságban is alkalmatlanok voltak. A hamis igazolványokon keresztül a hadkötelesek azt kívánták elérni, hogy kivándorló útlevelet kapjanak, illetve szabaduljanak a katonai szolgálat teljesítése alól. A hét személy közül négyen kivándorló útlevéllel külföldre távoztak, míg a másik három, a II., III. és IV. r. vádlott, továbbra is Magyarországon maradt. 265