Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

A befolyással üzérkedés egyik elkövetési módja, előny elfogadása színlelt befolyás érvényesítése végett. A színlelt befolyás szükségképpen feltételezi a másik fél tévedésbe ejtését, a csalás egyik tényállási elemét. De a megtévesztett személy is a jogellenesség talaján mozog, amikor magánérdeke előmozdítására előnyt ad a hivatalos személynél levő. befolyására hivatkozó vádlottnak. Mindebből következik, hogy ugyanazon cselekmény miatt a befolyással üzérkedéssel a csalás halmazatban nem állapítható meg. (Legf. Bír. Bf. I. 10/1957. sz.) [1668.] Elkobzás 154. § 685. B. K. 102. (B. H. 1956. évi 1. sz.) A Btk. 154. §-ának (1), illetve (2) bekezdése alapján sem elkobzásnak, sem az előny értékének megfelelő összeg megfizetésre való kötelezésnek nincs helye, ha a terhelt a vagyoni előnyhöz ténylegesen nem jutott hozzá. A Btk. 154. §-ában foglalt rendelkezés célja az, hogy a jogtalan előnyt elfogadó vagy a megvesztegetett személy ne tarthassa meg azt a dolgot, amely a részére adott vagyoni előny tárgya volt. Ha a vagyoni előnynek nem dolog volt a tárgya, illetve az olyan jellegű, hogy elkobzás tárgya nem lehet, továbbá, ha a dolog elkobzását nem lehet elrendelni vagy foganatosítani, az elkövetőt az előny értékének megfelelő összeg fizetésére kell kötelezni. Ez a helyzet akkor is, ha az előnyben részesült az elhasználható dologban jelentkező előnyt már elhasználta, úgyszintén, ha a dolgot annak, akitől kapta, visszaadta. Ha viszont a vagyoni előny nem jutott a terhelt birtokába, nem lehet szó sem elkobzásról, sem az előny értékének megfelelő összeg megfizetésére kötelezésről. A Btk. 154. §-ában foglalt rendelkezések tehát csak akkor kerülhetnek alkalmazásra, ha az elkövető a vagyoni előnyhöz akár pozitív, akár negatív formában (pl. tartozás elengedése folytán) ténylegesen hozzájutott. Ugyanez vonatkozik a Btk. 235. § (3) bekezdésében meghatározott elkobzásra, illetve az előny értékének megfizetésére való kötelezésre nézve is. 686. B. K. 138. (B. H. 1956. évi 4. sz.) Abban az esetben, ha az első fokú bíróság az elkobzásról vagy az elkobzást pótló egyenérték megfizetésére kötelezésről a törvény ellenére nem rendelkezett, a tényállás azonban a döntéshez szükséges adatokat tartalmazza és a felek meghallgatása egyébként sem mutatkozik szükségesnek: ebben a kérdésben a másodfokú bíróság is határozhat, mégpedig akkor is, ha a terhelt terhére nern jelentettek be fellebbezést. Viszont, ha a döntéshez szükséges adatok nincsenek tisztázva s ezek a fellebbezési eljárás során sem tisztázhatók, vagy egyéb okból a felek meghallgatása szükséges, ilyen esetben sincs szükség ebből az okból az ítélet hatályon kívül helyezésére, hanem az első fokú bíróságot utasítani kell arra, hogy a Be. 286. § (2) bekezdésében említett utólagos eljárást folytassa le. 249