Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

nan ismét a tanácselnök háza elé, ahol a vádlott célozva, több sorozatot adott le az utcáról az ablakon keresztül a szobába, ahol a tanácselnök és a felesége tartózkodtak. Az ágy végénél, valamint az ágyakkal oldal irányban a falban 110—150 cm magasságban megszámlálhatatlan mennyiségű lövési becsapódást találtak. Az ellenforradalom rendszerint a helyi párt- és államhatalmi szervek ellen intézett erőszakos támadásokkal indult meg. A vádlott cselekményei is jellegzetesen ellenforradalmiak voltak. Addig az időpontig, amíg a vádlott nem használta géppisztolyát, P. községben ellenforradalmi cselekmény nem volt. Az a tömeg, amely a tanácselnök házánál lejátszódó események után a pártházhoz, majd a tanácsházához, végül a tanácselnök házához vonult, a vádlott erőszakos cselekményének: lövöldözéseinek hatására gyűlt össze. A tömegben résztvevők között egyedül a vádlottnak volt lőfegyvere, ez neki nagyobb erőt, szerepet és tekintélyt adott. A vádlott a kifejtettek szerint kétségkívül a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalmat kezdeményezett és vezetett, így a több emberen elkövetett emberölés kísérletén kívül a BHÖ 1. pont (1) bekezdésében felvett bűntettet is megvalósította. (Legf. Bír. Bf. I. 1.115/1957. sz.) [2682.] Megjegyzés: A határozat a Btk. 120. §-ára figyelemmel továbbra is irányadó. 121. § 646. Lázadásban való részvétel megállapítása izgatás helyett. ' A vádlottaknál levő cédulán több kommunista neve volt felírva. Ezek közül 1956. október 27-én éjjel a párttitkárt lakásán felkeresték, vele erőszakoskodtak, majd tettlegesen bántalmazták. Megparancsolták, hogy jöjjön velük és az iskolából levett keresztet vállára téve a falun végig hurcolták, miközben vele egyházi dallamokat énekeltettek. Hasonló módon jártak el a volt párttitkárral, akinek a lakására ugyancsak erőszakoskodással jutottak be. Ott olyan kijelentéseket tettek, hogy a kommunistáknak vége, a forradalmárok végeznek velük. A megvert sértettet kényszerítették, hogy vérét saját hálóingével a padlóról törölje fel, majd távozáskor azzal fenyegették, hogy másnap is eljönnek. Ezután egy szomszédos faluban, a pártbizottság egyik instruktorának a lakására mentek, akinek a neve szintén fel volt írva a cédulára. Szidalmazták, s arra kényszerítették, menjen velük, hogy pártbeli szerepének tisztázása végett szembesítsék a párttitkárral. Az utóbbit nem találták otthon, az elfogott instruktort ekkor szabadon bocsátották. Az elsőbíróság vádlottak cselekményeit tévesen minősítette a BHÖ 2. pont c) alpontja szerint. A vádlottak cselekményei nemcsak egyes személyek ellen, azok demokratikus meggyőződése miatti gyűlölet felkeltésére alkalmasak, hanem ezen túlmenően messze meghaladják az izgatás bűntettének kereteit. Az ítélet megállapításaiból és előadásaikból is kitűnően a vádlottak a budapesti ellenforradalmi események hatására és azokhoz kapcsolódva követték el cselekményeiket. Már eleve arról volt köztük szó, hogy le kell számolni a kommunistákkal. A párttitkár bántalmazása közben is mondották, hogy a „kommunistáknak most vége, mert a forradalmárok végeznek velük". 231