Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

609. Szabadságvesztésnek katonai fogdában vagy fegyelmező zászlóaljban való végrehajtása nem rendelhető el, ha a bíróságnak a vádlott korábbi felfüggesztett szaladságvesztése végrehajtását is el kell rendelnie. A katonai bíróság a honvéd vádlottat őrutasítás megszegése miatt 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte és elrendelte a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtását. Ugyanezen ítéletében az első fokú bíróság a gy.-i járásbíróságnak a vádlottal szemben hozott 1956. október 23-án kelt ítéletével kiszabott három évi próbaidőre feltételesen felfüggesztett három hónapi szabadságvesztésnek a végrehajtásáról is intézkedett. A Legfelsőbb Bíróság a katonai bíróság ítéletének fellebbezés során történt felülbírálásánál észlelte, hogy helytelenül járt el az első fokú bíróság, amikor az őrutasítás megszegése miatt kiszabott 8 hónapi szabadságvesztést fegyelmező zászlóaljban rendelte el végrehajtani. A Legfelsőbb Bíróság katonai kollégiumának 255. számú állásfoglalása (B. H. 1958. évi 3. szám) szerint, ha különböző jogerős, de még végre nem hajtott ítéletekkel kiszabott szabadságvesztéseket utólag foglalnak összbüntetésbe és a büntetések valamelyikének a végrehajtását nem fegyelmező zászlóaljban, vagy katonai fogdában rendelték el, úgy az utólagos összbüntetésként megállapított szabadságvesztést egységesen börtönben kell végrehajtani. A fenti állásfoglalásból értelemszerűen következik, hogy az első fokú bíróság törvénysértően rendelte el a szabadságvesztésnek fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtását. A vádlott szabadságvesztésre történt elítéltetése folytán ugyanis a járásbíróság által kiszabott és próbaidőre felfüggesztett 3 hónapi szabadságvesztése is végrehajtásra kerül, amit a katonai bíróság el is rendelt. Ennélfogva a két büntetést összbüntetésbe kell foglalni és az utólagos összbüntetés eredményeként kiszabott szabadságvesztést egységesen börtönben kell végrehajtani. Ennélfogva a katonai bíróság fegyelmező zászlóaljba utaló ítéleti rendelkezése törvénysértő. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a fegyelmező zászlóaljba való utalást mellőzte. (Legf. Bír. Katf. II. 2/1959. sz.) [2238.] 610. Szabadságvesztésnek fegyelmező zászlóaljban való végrehajtása elrendelésének szempontjai. Az 1959. év novembere óta katonai szolgálatot teljesítő honvéd vádlottat a katonai bíróság 1960. szeptember 30-án elkövetett őrszolgálati bűntett miatt 1960. október 31-én kelt — első fokon jogerőre emelkedett — ítéletével 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet ellen — a szabadságvesztésnek fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtása elrendelésének a mellőzése miatt — emelt törvényességi óvás alapos. A katonai bíróság a szabadságvesztésnek fegyelmező zászlóaljban való végrehajtását — a katonai ügyész indítványával egyezően — azért nem rendelte el, mert a vádlott két dicsérete mellett négy ízben részesült fenyítésben és egy alkalommal már súlyos testi sértés miatt — melyet egy katonatársa sérelmére követett el — 6 hónapi fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó szabadságvesztésre volt ítélve. A katonai bíróság — ítéletének indokolása szerint — a vádlottat „érdemtelennek tartotta arra, hogy vele szemben ismé214