Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

Az érdemesség megítélésénél figyelembe kell venni a kérelmező életmódját: a termelésben végzett munkáját, családi életét, munkatársaihoz való viszonyát, józan magatartását, esetleg magasabb műveltségre való törekvését, továbbá a kár jóvátételére irányuló törekvését. Ezek együttesen alapozhatják meg a mentesítést eredményező érdemességet. (Legf. Bír. Bf. III. 1.108/ 1962. sz.) [3560.] 575. A bírósági mentesítés időbeli előfeltétele szempontjából a szabadságvesztésnek nem a kegyelem (közkegyelem) folytán csökkentett, hanem az ítéletben megállapított tartama az irányadó. T. K. vádlottat a devizagazdálkodást sértő bűntett miatt 1953. július 7-én 6 évi szabadságvesztésre, 5 évi közügyektől eltiltásra ítélték, valamint egyenérték megfizetésére kötelezték. A nevezett az utóbbira nézve egyéni kegyelemben részesült. Az elítéltnek az 1953. évi 11. sz. tvr-ben adott közkegyelem folytán a 6 évi szabadságvesztésből csupán 4 évet kellett letöltenie. Az elítélt a 4 évből csupán 2 évet, 5 hónapot és 11 napot töltött le, mert ekkor feltételes szabadságra került. A feltételes szabadság 1956. szeptember 22-én ért véget. A bírósági mentesítés iránti kérelmet az elsőbíróság zárt ülésben elutasította, lényegében azzal az indokolással, hogy a várakozási idő az eredetileg kiszabott 6 évhez, nem pedig a közkegyelem folytán lecsökkent 4 évhez igazodik, s így a 10 éves várakozási idő csak 1966. szeptember 22-én telik le. Az elítélt fellebbezése nem alapos, mert a törvényben megkívánt várakozási idő (10 év) sem a Btá., sem pedig a Btk. szerint nem telt el. A Btá. 69. § (1) bekezdésének a) pontja szerint az egy évet meghaladó szabadságvesztés esetén tíz év volt a bírósági mentesítéshez megkívánt várakozási idő. Ehhez képest akár a 6 évet, akár pedig a 4 évet véve alapul, a bírósági mentesítésnek az időbeli feltétele 1962. július l-e előtt nem volt meg [Btké. 10. § (2) bek.]. A Btk. 81. § (1) bekezdésének a) pontja szerint az egy évet meghaladó, de öt évnél nem hosszabb szabadságvesztés esetén tíz év a várakozási idő. Az 1962. évi 10. sz. tvr. (Btké.) 26. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy ha a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az elítéltet kegyelemben részesítette, a büntetőjogi következmények — ellenkező rendelkezés hiányában — az ítéletben megállapított büntetéshez igazodnak. Ez a jogszabály nem hagy kétséget aziránt, hogy a Btk. hatálybalépése óta az ítéleti büntetés tartama az irányadó a bírósági rehabilitáció szempontjából, hacsak a kegyelmi elhatározás másként nem rendelkezik. Egyébként nincs különbség aközött, hogy az Elnöki Tanács az elítéltet egyéni kegyelemben részesítette, vagy a büntetés közkegyelem folytán csökkent. Az adott esetben tehát a Btk. szerint is 10 év a várakozási idő, mely — a fentiek szerint — még nem telt el. Minthogy a kifejtettek szerint a mentesítés időbeli előfeltétele nincs meg, a fellebbezés alaptalan, ezért azt a másodfokú bíróság elutasította. (Budapesti Fővárosi Bíróság Bf. XXIII. 1.544/1963. sz.) [3666.] 198