Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

A bírósági mentesítés 81. § 573. B. K. 293. (B. H. 1959. évi 1. sz.) Amennyiben az Elnöki Tanács kegyelemből a szabadságvesztés végrehajtását "próbaidőre felfüggeszti, a mentesítés hatályának beállásához szükséges — a törvényben meghatározott — időtartam a kegyelmi elhatározás keltének a napjával kezdődik. Részletesen: Btk. 80. §-nál. 574. A bírósági mentesítésnél figyelembe veendő szempontok. A kérelmezőt a megyei bíróság 1954. április 14. napján kelt ítéletében bűnösnek mondta ki a társadalmi tulajdon sérelmére ismételten sikkasztással elkövetett bűntettben és 11 rendbeli magánokirathamisításban, s ezért 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság védelmi fellebbezés folytán bírálta felül az ügyet, és az 1954. évi július hó 7. napján kelt ítéletével a kérelmező büntetését 2 évi és 3 hónapi szabadságvesztésre emelte fel, amely az 1953. évi 11. sz. tvr. 4. § (3) bek. értelmében 1/3-dal csökkent. A kitöltendő büntetés ezek szerint 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztés volt. A kérelmező 1954. november 22. napján kezdte meg a büntetésének letöltését, s 1955. december 9. napján feltételesen szabadlábra került. A büntetés végrehajthatósága 1956. május 22. napján szűnt meg. A mentesítés iránti kérelmet 1962. július 30. napján nyújtotta be. A megyei bíróság az ügyben tárgyalást tűzött és bizonyítást vett fel annak eldöntése érdekében, hogy a kérelmező érdemesnek mutatkozik-e a mentesítésre. A tárgyaláson az első fokú bíróság végzéssel elutasította a kérelmet, mert a kérelmezőt nem találta a mentesítésre érdemesnek. A kérelmező a végzés ellen fellebbezést jelentett be. Az első fokú bíróság az érdemességre utaló körülmények tekintetében tényállást nem állapított meg, ehelyett az iratok tartalmára utalt. A fellebbezési tárgyaláson a kérelmező újabb, a munkahelyéről és lakóhelyéről származó igazolásokat csatolt be és előadta, hogy a kár megtérítése iránt lépéseket tett, de mert a sértett vállalatnál a bűncselekmény elkövetése óta több átszervezés történt, a sértett vállalat megszűnte után több üzemegység jött létre, nem kapott felvilágosítást arra nézve, hogy a kártérítést kinek kell megfizetnie. Kijelentette, hogy a kár megtérítésére hajlandó. Annak a körülménynek az eldöntésénél, hogy a kérelmező valóban megbánta-e a bűncselekmény elkövetését, és őszintén kívánja-e a becsületes állampolgár életét élni, a Btk. 81. § (3) bek. rendelkezései szerint figyelembe kell venni a főbüntetés letöltése utáni életmódot, továbbá azt, hogy az elítélt törekedett-e a cselekmény elkövetésével okozott kár megtérítésére. Azokat a tényeket tehát, amelyek alapján a fent elmondottak megállapíthatók, fel kell deríteni, tényállást kell ezekre megállapítani és abból kell az érdemességre következtetést levonni. A kérelmező a kár megtérítésére irányuló szándékának igazolására bizonyítási indítványt terjesztett elő. Ezt a bizonyítást az első fokú bíróságnak fel kell vennie, s így módot kell adni arra, hogy a kérelmező bizonyítsa: milyen módon törekedett az általa okozott sérelem jóvátételére. 197