Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

Mentesítés a b ü n t e t e 11 e 1 ő é 1 e t h e z fűződő hátrányok alól A mentesítés hatálya 78. § 560. B. K. 148. (B. H. 1956. évi 6. sz.) A folyamatban levő ügyben hivatalból kell vizsgálni és megállapítani, hogy a vádlott előző büntetésére vagy büntetéseire nézve a jogszabály értelmében a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól mentesült és így nem tekinthető büntetett előéletűnek. A közkegyelem gyakorlásának a tényét a jogszabály tartalmazza. Ennek bírói deklarálása a már kiállott büntetésekkel kapcsolatosan a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítést illetően: nincs külön eljáráshoz kötve. 561. B. K. 394. (B. H. 1962. évi 12. sz.) A büntetett előélethez fűződő hátrányok alól mentesített személy javára a büntetlen előéletet általában enyhítő körülményként lehet értékelni. A mentesítés alá esett korábbi elítélésre a bíróság határozatában csak akkor utalhat, ha ezt a Btk. 78. § (3) bekezdése alapján súlyosító körülményként veszi figyelembe. 1. A büntetett előélethez fűződő hátrányok alól mentesítés, a rehabilitáció intézményének széles körben való érvényesülése a szocialista büntetőpolitika egyik nagy jelentőségű követelménye, amely összefügg a bűnelkövető megjavításának célkitűzésével. A Btk. 78. § (2) bekezdése szerint: „a mentesített személy büntetlen előéletűnek tekintendő és nem tartozik számot adni olyan elítéltetéséről, amelyre nézve mentesítésben részesült". A mentesített személyt tehát a törvény olyannak tekinti, mint azt, aki büntetlen előéletű. Abból az alapvető törvényi rendelkezésből, hogy a mentesített személyt büntetlen előéletűnek kell tekinteni, következik, hogy ez a bűnösségi körülmények között általában enyhítőként értékelhető. Ez az értékelés azonban nem érvényesül feltétlenül. A bűnösségi körülmények a büntetés kiszabása terén bírói mérlegelés tárgyai. Ugyanaz a körülmény adott esetben más-más értékelést nyerhet. Büntetéskiszabási alapelveinkkel nem lenne összeegyeztethető az olyan álláspont, amely a rehabilitált személy büntetlen előéletének enyhítő körülményként való értékelését akár minden esetben feltétlenül előírná, akár pedig eleve kizárná. Ez ellentétben állana a Btk. rendelkezéseivel is. Így a Btk. 64. § (1) bekezdésével, amely szerint a büntetést céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy igazodjék — egyebek közt — az elkövető társadalomra veszélyességéhez. Az említett szemlélet egyébként összeegyeztethetetlen a Btk. 78. § (3) bekezdésében foglalt ama rendelkezéssel is, mely szerint „amennyiben a mentesített személy újabb bűntettet követ el, a bíróság súlyosító körülményként veheti figyelembe olyan korábbi elítélését, amelyre nézve mentesítésben részesült". 191