Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

536. összbüntetésnél az alapbüntetésekre való visszatérés. A b.-i járásbíróság 1956. február 24-én kelt ítéletével a terheltet csalás és sikkasztás miatt egy évi és hét hónapi szabadságvesztésre ítélte. A kerületi bíróság 1958. május 14-én hozott ítéletével ugyanőt lopás miatt egy évi és két hónapi szabadságvesztésre, továbbá két évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Mindkét Ítélet első fokon jogerőre emelkedett. A b.-i járásbíróság 1958. szeptember 30-án kelt ítéletével a fenti két ítéletet összbüntetésbe foglalta és a terheltet összbüntetésül 2 évi és 5 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Ezt követően a terheltet 1959. július 24-én a b.-i járásbíróság első fokon jogerőre emelkedett ítéletével lopás miatt egy évi és hat hónapi szabadságvesztésre, valamint két évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A b.-i járásbíróság 1960. február 18-án kelt ítéletével az utóbb említett ítéletet a b.-i járásbíróság 1958. szeptember 30-án kelt összbüntetést megállapító ítéletével összbüntetésbe foglalta. Ennek során a b.-i járásbíróság a 2 évi és 5 hónapi szabadságvesztés, valamint az 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztés helyett a terheltet összbüntetésül 3 évi és 10 hónapi szabadságvesztésre, valamint 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Ez utóbbi utólagos összbüntetést kiszabó ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az óvással megtámadott ítéletből megállapítható, hogy a b.-i járásbíróság az utólagos összbüntetésbe foglalás során az alapbüntetésekre tért vissza. Ez az eljárás azonban csak akkor törvényszerű, ha az újabb bűntett elkövetése az előző összbüntetést kiszabó ítélet jogerőre emelkedése előtt történt. Ha azonban a terhelt az újabb bűntettet az első összbüntetés jogerős kiszabása után követte el, nincs ok az első összbüntetés alapját tevő egyes ítéletekre való visszatérésre. Ilyenkor ugyanis a legújabban kiszabott büntetést nem lehetett volna bevonni az első ízben lefolytatott összbüntetési eljárásba sem. Erre figyelemmel pedig a régebbi bűntettek újabb értékelését az első összbüntetést megállapító ítélet jogereje is kizárja. Ilyen esetben tehát az újabb büntetést az első összbüntetéssel kell újabb összbüntetésbe foglalni. A járásbíróság ezzel ellentétes eljárása oda vezetett, hogy az általa megállapított összbüntetés eltúlzottan súlyos is. A kifejtettek folytán a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapította és a terhelt összbüntetését a törvénynek megfelelő mértékben szabta ki. (Legf. Bír. B. I. 1.504/1960. sz. törvényességi határozata.) [2833.] 537. Az összbüntetést a szabadságvesztés teljes tartamának, nem pedig a még le nem töltött részének alapulvételével kell kiszabni. (Legf. Bír. B. III. 967/1962. sz. törvényességi határozata.) [3470.] 538. Az elitéltetés időpontjának megállapítása összbüntetés esetén. A megyei bíróság megállapította, hogy a vádlott főbüntetése az 1963. évi 4. sz. tvr. 5. § (3) bekezdése értelmében kegyelem alá esik. Kétségtelen tény. hogy az iratoknál elfekvő erkölcsi bizonyítvány szerint a vádlottat 1956. október 4-én — tehát az elbírált és 1961. augusztus 4-én elkövetett cselekmény elkövetése előtt 5 éven belül — 3 évi és 1 hónapi szabadságvesztésre ítélték, s így a hivatkozott rendelet 6. §-a értelmében büntetése nem esne kegyelem alá. Azonban az iratoknál elfekvő ítéletkiadmányból kitűnik, hogy ezt a bün184