Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

1956. augusztus 4-én a vádlott betegszabadságon otthon volt; felesége kérte a vádlottat, hogy a közeli szurdokban vágjon két darab fát csibeülőnek. A felesége távozása után a vádlott elhívta 9 éves mostoha fiát ilyen fát keresni. Azonban a gyereket nem a közeli szurdokba vitte, hanem távolabbi erdős, bozótos területre. A vádlott már más alkalommal is vágott ott villa­nyélnek való fát, ezért tudta, hogy ez a terület elhagyatott, a fák, bozótok miatt átláthatatlan, és egy 9 méter mély kút van rajta. Amikor a kúthoz értek, a vádlott szólt a kisfiúnak: álljon fel a kút szélére és nézzen körül, hogy jön-e valaki. A sértett feltérdelt a kút 70 cm magas betongyűrűjére. Ekkor a vádlott megfogta őt a nyakánál és lábainál fogva, és bedobta a kútba, amelyben 4 méter magasan víz volt. A gyermeknek sikerült kimásznia a kútból, és megindult kifelé a bokros területről. Amint innen kiért, találkozott a visszatérő vádlottal. A vádlott ekkor azt mondotta a fiúnak: szárítsa meg a ruháját, jöjjön haza. Egyúttal megfenyegette, hogy agyonüti, ha elárulja az esetet. Kitanította arra is, hogy sérüléseit mivel indokolja. Majd két vékony fát vágott, azt hazavitte. A vád­lott ezután kimosta a gyermek sebét és az ingét, majd lefektette őt. A védelem arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a vádlott a kísérlet­től elállott, tehát javára a Btá. 18. § (2) bekezdés b) pontját [Btk. 10. § (3) bek.] kell alkalmazni. A Legfelsőbb Bíróság ezt a jogi álláspontot nem osztja. A vádlott egy 9 éves gyermeket, ölésre irányuló, előre megfontolt szándék­kal beledobott egy 9 méter mélységű kútba, amelyben 4 méter mély víz volt. Ez a cselekménye az emberölés kísérlete, mégpedig befejezett, teljes kísérlet, A vádlott ugyanis mindent megtett, ami az adott körülmények között részéről objektíve és szubjektíve is a kívánt eredmény eléréséhez, a gyermek halálának bekövetkezéséhez szükséges és elégséges volt. Sőt ennél is tovább ment, amikor észrevette, hogy a gyermek a kút falán levő téglákba kapasz­kodva a kútból kimászni igyekszik, még tégladarabokat is dobott feléje, úgyhogy a gyermek kétszer is visszazuhant a vízbe. A Btá. 18. § (2) bekezdés b) pontjának [Btk. 10. § (3) bek.] két fordulatát a következők szerint kell elhatárolni. Befejezett kísérlet esetén, ha tehát az elkövető létrehozta azt az okot, -amely a továbbiakban tőle függetlenül az eredmény bekövetkezésére vezet, már fogalmilag kizárt a kísérlettől való elállás. Ezért pusztán az, hogy az elkövető nem folytat további bűnös maga­tartást, nem ismétli meg a kísérletet, semmi esetre sem vezethet a Btá. 18. § (2) bekezdés b) pontja [Btk. 10. § (3) bek.] első fordulatának megállapítására. Befejezett kísérlet esetén, az említett törvényhelynek csak a második for­dulata kerülhet alkalmazásra abban az esetben, ha az elkövető saját további pozitív tevékenységével az eredményt önként elhárította. A terhelt azonban ennek érdekében mit sem tett, reá az említett törvényhely nem alkalmaz­ható. (Legf. Bír. Bf. I. 483/1957. sz.) [1633.] 47. Az önkéntes elállás a tiltott határátlépés kísérleténél. [2067.]. Részle­tesen: Btk. 203. §-nál. U- § 48. B. K. 401. (B. H. 1963. évi 5. sz.) Sajtó, sokszorosítás útján vagy más hasonló módon elkövetett izgatás ese­tében, ha az elkövető az izgató iratot, plakátot, jelvényt csak elkészítette, lő

Next

/
Thumbnails
Contents