Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

a további tettesek által való végrehajtását is megakadályozta, vagy az eredmény bekövetkezését elhárította. (Legf. Bír. Bf. I. 3.164/1953. sz.) [216.] Megjegyzés: A határozat a Btk. 10. § (3) bekezdésére figyelemmel továbbra is irányadó. 44. A lopás kísérletétől való elállás önkéntességének fogalma. A vádlott az egyik állami gazdaságban segédmunkásként dolgozott. Egy alkalommal a gépszínben elhelyezett cséplőgépet fedő ponyvából egy darabot el akart lopni. Ebből a célból elkezdett kihasítani egy kb. négyzetméternyi darabot, de amikor csak pár centiméternyi hasítás hiányzott, észrevette, hogy figyelik. Erre a megkezdett műveletet abbahagyta. A társadalmi tulajdon elleni lopás kísérletében való bűnösség megállapítása miatt a védelem fellebbezett. A védő álláspontja szerint a lopás kísérlete miatt a vádlott nem büntethető, mert ettől önként elállott. A fellebbezési bíróság a védelmi fellebbezést elutasította. Téves a védelemnek az az álláspontja, mely szerint a vádlott önként állott el a cselekmény végrehajtásától, mert a felfedeztetés veszélyétől tartott. A felfedezés veszélyének tárgyi alapjai valóban fennforogtak, mert a vádlott közelében mások is dolgoztak, azok közül többen látták a vádlott cselekményét és figyelték őt. Tehát a külső körülmények indító hatása volt a cselekmény abbahagyásának döntő oka, ez pedig az elállás önkéntességét kizárja. (Pécsi Megyei Bíróság Bf. I. 731/1954. sz.) [557.] 45. Nem hivatkozhat önkéntes elállásra az, aki a bűntettet rajta kívül álló ok miatt nem fejezhette be. A vádlott a bűnösség megállapítása miatti fellebbezését arra alapította, hogy a csalás végrehajtásától önként elállott. A vádlott egy 14 éves fiút bízott meg azzal, hogy a meghamisított kötvényt a részére váltsa be. A fiú, aki nem tudott a kötvény meghamisításáról, jóhiszeműen bemutatta a kötvényt a postán. Itt a hamisítást felfedezték. A vádlott pedig időközben gyanút fogott és eltávozott. A vádlott jóhiszemű harmadik személyt használt fel eszközül a csalás elkövetésére. A postatisztviselő éberségén múlott, hogy a társadalmi tulajdonban levő vagyonban nem következett be károsodás. A vádlott szándéka azonban kétségkívül a károsodás előidézésére és ezáltal a maga részére vagyoni haszon szerzésére irányult. Evégből elindított egy eseménysorozatot, amely a bűncselekmény végrehajtása közben megakadt. Az esemény bekövetkezése azonban a vádlott szándékán kívül álló okból maradt el. Ennélfogva nem lehet szó önkéntes elállásról és így az önkéntes elállás esetére biztosított kedvezmény alkalmazásáról sem. (Legf. Bír. Bf. V. 810/1955. sz.) [974.] 46. Kísérlettől való elállás a teljes (befejezett) kísérletnél fogalmilag kizárt. A terhelt 1956 tavaszán megnősült. Feleségének első házasságából származó 9 éves fia is a közös háztartásukban élt. A mind sűrűbbé váló viták, veszekedések folytán, és mert a feleség ragaszkodott a gyermekhez és annak több alkalommal is vett ruhát, a családi élet mindig feldúltabbá vált. Ezért a terhelt elhatározta, hogy megöli a gyermeket, várta és kereste az alkalmat a gyermek megölésére. 14