Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

A sértett háziasszonyának a vádlott rendőrnyomozó századosként mutatkozott be. E minőségének alátámasztására valamilyen igazolványt is mutatott. Erre a háziasszony a vádlottat bengedte a lakásába, melyben együtt lakott a sértettel. Itt a vádlott felhívására megmutatta a sértett ruhásszekrényét, ahol a vádlott kutatás után megtalálta a sértett fényképét, majd a fényképet magához véve elindult a sértett keresésére. Amikor a sértettet megtalálta, annak is nyomozó századosként mutatkozott be és elmondotta, hogy a bűncselekmények miatt letartóztatott férje az ő keze alatt van. Elmondotta továbbá, hogy a férj egy kerékpárt lopott, amelynek az ellenértékét képező 800 Ft-ot ki kell fizetnie. Ha ezt megteszi, akkor a férjét szabadlábra helyezi. Időközben a vádlott személye gyanússá vált, valaki értesítette a községi tanács elnökét, aki azután a vádlottat leleplezte. E tényállás alapján a járásbíróság a vádlott cselekményeit a Btk. 263. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő magánlaksértésnek, valamint a Btk. 293. §-ába ütköző és a 296. § (3) bekezdés szerint minősülő visszaesőként, hatósági jelleg színlelésével elkövetett csalás kísérletének minősítette. — Ez a minősítés téves. A tényállásból megállapíthatóan a vádlott azért kereste a sértettet, hogy annak megtévesztésével tőle pénzt szerezzen. Tevékenysége már akkor is a sértett megtévesztése útján való vagyoni előny szerzésére irányult, amikor a sértett lakásán megjelenve, annak háziasszonya előtt nyomozónak adta ki magát és e jelleg színlelésével bement a sértett lakásába. Ez a cselekménye tehát eszközcselekménye volt a célba vett csalási cselekmény elkövetésének. A sértett lakásába való bemenetellel és a szekrény átkutatásával kapcsolatos cselekményeknek tehát önállóságuk nincsen, a vádlottnak az a cselekménye, hogy a sértett megtévesztése érdekében hatósági jelleg színlelésével bement a sértett lakásába, külön magánlaksértésként ezért nem értékelhető. A megyei bíróság a fentiekre tekintettel a vádlott cselekményeit egységesen a Btk. 293. §-ába ütköző és a 296. § (3) bekezdése szerint minősülő és büntetendő egy rendbeli visszaesőként, hatósági jelleg színlelésével elkövetett csalás kísérletének minősítette. (Székesfehérvári Megyei Bíróság Bf. 89/1963. •z.) [3602.] 469. Halmazati büntetés kiszabásának mellőzése. Az első fokú bíróság által a magánokirat megsemmisítésének, valamint közokirathamisításnak minősített bűntettek megállapítását a Legfelsőbb Bíróság a következő indokok alapján mellőzte. Az I. r. vádlott a társadalmi tulajdonban kárt okozó sikkasztásai és csalásai véghezvitele érdekében az okirathamisítások sorozatát követte el. Az első fokú bíróság az I. r. vádlottnak azt a cselekményét, amellyel az OTP folyószámla kivonatait megsemmisítette, a BHÖ 468. pontjában felvett 62 rendbeli magánokirat megsemmisítésének minősítette. E minősítés törvénysértő. Az 1850/1949. (III. 1.) Korm. sz. rendelet 5. §-a értelmében ugyanis az OTP könyveinek és a könyvekből vett cégszerűen aláírt kivonatoknak a közokiratokéval azonos bizonyító erejük van. E rendelet a Btk. életbelépése után is hatályban maradt. Ennélfogva az I. r. vádlott e cselekménye az általa elkövetett és a társadalmi tulajdont károsító bűntettek hiányában közokirat megsemmisítésének volna minősíthető. m