Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

vény elkészítésére .megállapodást kötöttek az I. r. terhelttel, aki az előállításhoz szükséges berendezéssel és iparengedéllyel rendelkezett. Minthogy a termelés kizárólag az I. r. terhelt feladata volt, így részére 4 Ft-ot biztosítottak a szörp minden kg-ja után. Az előállításhoz szükséges alapanyagok túlnyomó részének beszerzését, úgyszintén az értékesítést, ezenkívül az összes pénzügyi elszámolást a Fogyasztási Szövetkezet végezte. A terheltek ezt a szakcsoportot nemsokára felszámolták, majd hasonló módon, de más személyi összetétellel létrehozták a második szakcsoportot. Ennek már az I. r. terhelt is tagja volt. Termelői tevékenységet ezúttal is csak az I. r. terhelt végzett. A Legfelsőbb Bíróság elfogadta az első és másodfokú bíróságnak az üzérkedés megállapítására vonatkozó okfejtését. A terheltek tényleges termelői tevékenységet nem végeztek, mezőgazdasági munkával egyáltalán nem foglalkoztak. A szörp előállítását egyedül az I. r. terhelt végezte. Ily módon a terheltek el nem végzett munka után kaptak vagyoni ellenszolgáltatást. Ez a magatartásuk megvalósította az üzletszerűen és jelentős illetéktelen nyereség elérésével elkövetett üzérkedést. Az első és másodfokú bíróság azonbaji törvénysértően állapította meg a terhelt bűnösségét adócsalásban. A terheltek a Fogyasztási Szövetkezetet megtévesztették. A szakcsoportot úgy tüntették fel, mintha az a jogszabályokban foglalt feltételeknek teljes egészében megfelelne, s így a szakcsoportnak legális színezetet adtak. Ennek alapján fizették a 2%-os termelői forgalmi adót. A terheltek azonban valójában ipari vállalkozást fejtettek ki, ami után 23%-os forgalmi adót kellett volna fizetniük. Az ítélkezési gyakorlat az árdrágító üzérkedés mellett adócsalás megállapítását mellőzi. (B. Koll. 378.) A másodfokú bíróság az említett ítélkezési gyakorlatot azért nem találta alkalmazhatónak, mert — indokolása szerint — „a jelen ügyben nem olyan esettel állunk szemben, amikor az üzérkedő az adóhatóságnál adóköteles tevékenységét nem jelentette be. Az érintett vádlottak ugyanis az adóhatóság előtt nem titkolták el adóköteles tevékenységüket. Egész forgalmukat bejelentették, az adóhatóságot azonban abban a vonatkozásban tévesztették meg, hogy ők az ipari tevékenységet földművesszövetkezet keretében, szabályosan működő szakcsoportként folytatták, holott ipari tevékenységük nem ilyen, hanem ipari vállalkozással megvalósított üzérkedés volt. A jelen esetben tehát az üzérkedésnek az adócsalási cselekmény nem volt szükségképpeni velejárója." ' A másodfokú bíróságnak ez az okfejtése téves. Az adócsalás megvalósul akkor is, ha az adóval kapcsolatos bejelentés nem tartalmazza a kivetéshez szükséges valamennyi adatot a valóságnak megfelelően. Azáltal ugyanis, hogy a terheltek törvénybe ütköző gazdasági tevékenységüket a földművesszövetkezet szakcsoportja tevékenységeként tüntették fel, olyan helyzet keletkezett, hogy a gazdasági tevékenységgel kapcsolatos minden adminisztrációt — így az adóhatóságnak nyújtandó adatszolgáltatást is — a Fogyasztási Szövetkezet látta el. A szövetkezet adóbejelentése alapján az adóhatóság 2%-os forgalmi adó lerovását írta elő. 162