Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

az ellenforradalom idején védelem nélkül maradt előzőleg említett személyek a halálba menekültek. Bár a vádlott azt előre nem látta, azonban az eredmény a cselekményével összefüggésben áll, a bekövetkezett ilyen eredmény pedig súlyosító körülményként értékelendő a büntetés kiszabásánál. Az első fokú bíróság által megállapított büntetés mértéke nem szolgálja kellően a Btá. 50. §-ában (Btk. 64. §) írt büntetési célokat, az alkalmazott büntetés lényegesen enyhébb a kelleténél. A súlyosításra irányuló alapos fellebbezési óvás folytán a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot új eljárásra utasította. (Legf. Bír. Bf. III. 2.707/1957. sz.) [1915.] 385. Megtévesztett dolgozóként értékelés szempontjai. A munkás származású, 7 elemit végzett munkás vádlottat is megzavarta tisztánlátásában az ellenforradalom irányítóinak demokratikus jelszavakba burkolt s a korábbi hibákat felnagyító káros propagandája. A vádlott korábban passzív volt, mint villamoskocsivezető igen jó munkát végzett. A párttitkár vallomása szerint a vállalat legjobb dolgozója volt. A munkástanácsban, melynek tagjává választották, jelentősebb szerepet nem vitt. A korábban államellenes bűncselekmény miatt elítélt és kétségtelenül ellenforradalmi beállítottságú munkástanács-elnök káros befolyása alá került. Az ellenforradalom alatti cselekményei sem külön-külön, sem összefüggésükben nem haladják meg az ellenforradalom napjaiban üzemekben is gyakori tevékenységek körét. Ténykedései közül lényegesnek a sztrájkfelhívás kifüggesztése tekinthető. Ennek értékelésénél azonban figyelembe kell venni, hogy azt a munkástanács elnökének kifejezett utasítására tette, majd rövid idő múlva a felhívást levétette és kicserélte egy másik felhívással, mely a sztrájk ellen szólt. A rövid ideig kifüggesztett sztrájkfelhívásnak eredménye nem volt, mert az állomás dolgozói nem vettek részt a decemberi sztrájkban, és maga a vádlott sem tette magáévá a felhívást, hanem dolgozott, nem sztrájkolt. Az eljárás adatai szerint vádlott az üzemben nem tartozott a hangadók sorába. A vádlott tehát megtévesztett dolgozó. (Legf. Bír. Bf. I. 482/1958. sz.) [1944.] 386. Az osztály ellenséghez tartozás az ellenforradalmi fellépés megítélésénél a személyi társadalomveszélyességet fokozó körülmény. A vádlott az ellenforradalom idején egy katonai fegyvert szerzett és azzal a nemzetőrségben őrszolgálatot teljesített. November 4-én újabb fegyvert szerzett 20 db tölténnyel. November 7-én zárt alakulatú csoportban felderítő szolgálatot teljesített, 8-án pedig szovjet lökhajtásos repülőgépekre lövöldözött. Ugyanezen a napon benzines palackokat vitt fel a cs.-i munkásszálló emeletére azzal a céllal, hogy azokat az esetleg arra haladó orosz tankokra dobálja. November 9-én a cs.-i nemzetőrség előtt fegyveresen teljesített szolgálatot. 1956 november és december hó folyamán több alkalommal az államrend, illetve a párt, a kormány és a munkásőrség ellen gyűlölet felkeltésére alkalmas, izgató kijelentéseket tett. Az első fokú bíróság ítélete szerint a vádlott osztályidegen származású és ebből kifolyólag őt ért hátrányból eredő sértődöttség és elkeseredés vitte az ellenforradalmárok táborába, de ennek ellenére nem az osztálybosszú motiválta, hiszen erőszakos cselekményt nem követett el. Nem állapítható meg, hogy cselekményét ellenforradalmi célzattal követte el, nincsenek kiforrott 143