Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

A kényszerelvonó-kezelés 62. § 337. A kényszer elvonó-kezelésre kötelezés törvényi előfeltételeinek meglétét az első fokú eljárás során tisztázni kell. Ha az eljárás adatai alapján kényszerelvonó-kezelés látszik indokoltnak, két orvosszakértőt kell meghallgatni. Az első fokú bíróság a vádlottakat emberölés kísérlete és társadalmi tulajdon sérelmére visszaesőként elkövetett lopás miatt 8 évi szabadságvesztésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Kötelezte a vádlottat, hogy magát kény szer el vonó-kezelésnek vesse alá, amelyet a büntetés végrehajtása alatt kell foganatosítani. Az első bíróságnak ez utóbbi rendelkezése törvénysértő. A Btk. 62. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint, ha a bűntett elkövetése mértéktelen alkoholfogyasztással függ össze, a bíróság az elkövetőt arra kötelezheti, hogy kényszerelvonó-kezelésnek vesse magát alá. Az elrendeléshez tehát az szükséges, hogy a bűntett elkövetésének oka, vagy legalábbis egyik oka, a mértéktelen alkoholfogyasztás legyen. Eseti lerészegedés nem indokolja ezt az intézkedést akkor sem, ha a bűntett elkövetése egyébként okozati összefüggésbe hozható a leittasodással. A vádlott az elbírált ölési cselekményeinek elkövetésekor csupán közepes mértékig állott alkoholos befolyásoltság állapotában. A cselekményének motiváltsága tisztázott; a megtorlás indította a sértett megszúrására. Magatartása nem vezethető vissza arra, hogy alkoholos állapotának volt a következménye az elkövetett bűntett. A lopási cselekménynél pedig az italos állapota szóba sem jöhet. Az első bíróság meg sem kísérelte tisztázni, hogy a vádlott egyébként, e bűncselekményeitől függetlenül, milyen életmódot folytat. Iratellenesen állapítja meg, hogy a vádlott rendszeresen fogyaszt szeszesitalt és az italozásnak a rabja, fizetésének jelentős hányadát nem adja a családjának, hanem magának tartja meg, és mindennapos vendége az italboltnak. Erre a megállapításra a tárgyalás adatai semmiféle támpontot nem nyújtanak. Ebben a vonatkozásban az első bíróság nem vett fel kellő bizonyítást. Nem hallgatott meg tanúkat a vádlott közvetlen környezetéből a vádlott italozó, a családját elhanyagoló magatartására nézve. A tárgyaláson kihallgatott Sz. L. tanú, aki a környéken levő italboltnak a vezetője, vallomásában úgy nyilatkozott, hogy a vádlott nem szokott kötekedni, mértéktelenül italt sem szokott fogyasztani. Ez a vallomás éppen ellenkezőjét tartalmazza az elsőbírói ítélet megállapításának. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a vádlott italozására vonatkozó fentebb idézett elsőbírói megállapítást, mint iratellenes megállapítást, mellőzi. Az időközben megjelent 5/1962. (IX. 16.) EüM sz. rendelet 1. §-a kimondja, hogy ha büntető eljárás adatai alapján kényszerelvonó-kezelés látszik indokoltnak, a nyomozóhatóság, illetve a bíróság két orvosszakértőt hallgat meg. Az orvosszakértők abban a kérdésben nyilvánítanak véleményt, hogy szükséges és alkalmazható-e a kényszerelvonó-kezelés. Az első fokú eljárás folyamán, ezen végrehajtási rendelet későbbi megjelenése folytán, a kényszerelvonó-kezelés elrendelésénél kötelező orvosszakértői meghallgatások nem 123