Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

terheltnél ezen túlmenően Btá. 49. § szerinti közveszélyes állapot fennáll, a megyei bíróság ítélete nem tartalmaz, de ez a szakvélemény alapján és a per egyéb adatai alapján sem állapítható meg. (Legf. Bír. IV. 1.304/1956. sz.) [1539.] Megjegyzés: A határozatban foglaltak a Btk. 61. §-ában szabályozott kényszergyógykezelés elrendelésénél is megfelelően irányadók. 330. Kényszergyógykezelés elrendelésénél a szakvélemény adása előtt a szakértőknek a terheltet meg kell vizsgálniuk. Nem elegendő, hogy az elmebetegségre vonatkozó írásbeli adatok alapján teszik meg nyilatkozatukat. A vádlott az esti órákban ágyban fekvő és alvó férjét baltával fejbe vágta. Mindezt azért tette, mert őt férje horkolása a biblia olvasásában zavarta. Cselekményének elkövetése után az udvarra rohant és a kútba ugrott, ahonnan súlyosan sebesült férje és a szomszédok húzták ki. A vádlottat a cselekményt követő napon, 1957. május 18-án elmegyógyintézetbe szállították, ahol 1957. július 14-ig állott gyógykezelés alatt. Ekkor hozzátartozói kérésére az intézetből hazaengedték. A kórházi kórrajz szerint „javultan" távozott. Az első fokú tárgyaláson a bíróság szakértőként kihallgatta az elmegyógyintézet főorvosát, aki a rendelkezésére álló kórrajz, valamint a kéthónapos ápolás egyéb adatai alapján azt adta elő, hogy a vádlott hasadásos elmezavarban szenved és további bűntettek elkövetése nála nem kizárt. Az igazságügyi orvosszakértő csatlakozott az elmeorvos véleményéhez, azt állítva, hogy a vádlott elmebeteg és bármikor közveszélyessé válhat. A megyei bíróság a szakvélemények alapján megállapította, hogy a vádlott a cselekmény elkövetésekor beszámíthatatlan elmebeteg állapotban volt és az elbíráláskor is még közveszélyes elmebetegnek tekintendő. Ennek megfelelően az ellene emelte vád alól felmentette és egyben biztonsági őrizetbe helyezését (kényszergyógykezelését) rendelte el. Az iratok tanúsága szerint intézkedett ideiglenes biztonsági őrizetbe helyezéséről (ideiglenes kényszergyógykezeléséről) is. Az ítélet ellen, a biztonsági őrizetbe helyezés miatt, a védő, a vádlott és a vádlott férje élt fellebbezéssel. A 44/1954. (VII. 29.) MT sz. rendelet végrehajtásáról szóló 8/1954. (IX. 1.) IM sz. rendelet 16. § (1) és (2) bekezdése azt írja elő, hogy amennyiben a terhelt elmebetegségére, illetve öntudatzavarára utaló adatok állnak rendelkezésre, akkor elmeállapotát két orvosszakértővel kell megvizsgáltatni. Á szakértőknek a vizsgálat alapján véleményt kell nyilvánítaniuk arról, hogy a terhelt elmebetegségben vagy öntudatzavarban szenved-e, illetőleg a bűntett elkövetésekor abban szenvedett-e. A szakértőknek továbbá a terhelt közveszélyes állapotát illetően is nyilatkozniuk kell. Az iratokból megállapíthatóan a vádlottnak ilyen bírósági felhívásra történő vizsgálata nem történt meg. Az elmeorvos lényegében a kórházi kórrajz alapján adott az elmeállapotáról szakvéleményt. Az igazságügyi szakértő pedig, anélkül hogy a vádlottat megvizsgálta volna, ugyancsak ezen adatok alapján, csatlakozott az elmeorvos véleményéhez. Nem kétséges, hogy a vádlott a cselekmény elkövetésekor valóban öntudatlan elmebeteg volt. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint azonban az a szakértői, illetve az abból következő ítéleti megállapítás, mely szerint a ter118