Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

A vádlottat a megyei bíróság 1957. május 1. napja után elkövetett népi demokratikus államrend elleni gyűlöletre izgatás miatt 1 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre, valamint mellékbüntetésre ítélte. Ezt követően a vádlottat 1957. május 1-ét megelőző időben elkövetett izgatás miatt 6 hónapi szabadságvesztésre ítélték. Ezzel kapcsolatosan a kegyelem megállapítása téves. Az 1959. évi 12. sz. tvr. helyes értelmezése szerint a kegyelem nem terjed ki arra, aki 1957. május 1. napja előtt, valamint 1957. május 1. napja után követett el bűncselekményt s ezek miatt külön ítéletekben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték. (Legf. Bír. Bf. III. 546/1958. sz.) [2466.] 300. Szabadságvesztésnek kegyelemből javító-nevelő munkára történt átváltoztatása is kizáró ok az 1959. évi 12. sz. tvr. alkalmazása szempontjából . A vádlott ellen a társadalmi tulajdont károsító csalás és más bűntettek miatt indított bűnügyben tartott fellebbezési tárgyaláson a vádlott és védője kérte az 1959. évi 12. sz. tvr. 1. §-ának alkalmazását. A másodfokú bíróság a közkegyelmi rendeletet nem találta alkalmazhatónak. Az erkölcsi bizonyítvány adatai szerint a vádlottat a XIX. kerületi bíróság 1954 április havában elkövetett magzatelhajtás miatt 1955. március 9-én 10 hónapi szabadságvesztésre, valamint 500 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztést a Népköztársaság Elnöki Tanácsa kegyelemből 10 hónapi, 10%-os bércsökkentés mellett végzendő javító-nevelő munkára változtatta át. Az 1959. évi 12. sz. tvr. 5. §-a (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a végrehajtási kegyelem nem terjed ki azokra, akik az 1953. július 26. napja és 1959. április 3 napja közötti időben kiszabott végrehajtandó szabadságvesztésbüntetésük alól egyéni kegyelemben részesültek. Ezt a rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy ha végrehajtandó szabadságvesztésbüntetésre elítéltet olyan tartalmú kegyelemben részesítették, amelynél fogva a szabadságvesztést végrehajtani nem kellett, a végrehajtási kegyelem alkalmazása kizárt. Az 1959. évi 12. sz. tvr. 5. §-a (2) bekezdése szerinti kizáró ok megállapításához ugyanis nem szükséges az, hogy az előző kegyelmi rendelkezés a végrehajtandó szabadságvesztésbüntetésre ítélt személy büntetését teljes egészében elengedje. (Budapesti Fővárosi Bíróság Bf. XXV. 4.993/1959. sz.) /2579.7 301. Az 1959. évi 12. sz. tvr. álapján beállott kegyelem hatályvesztésének nem feltétele az újabban elkövetett bűncselekmény miatt szabadságvesztésre elítélés. Törvénysértéssel mellőzte az első fokú bíróság a vádlottra a cs.-i járásbíróság 1959. évben hozott jogerős ítéletével kiszabott, de az 1959. évi 12. sz. tvr. alapján kegyelem alá esett szabadságvesztés végrehajtásának az elrendelését. A vádlott a jelen ügyben elbírált cselekményét 1959 december és 1960 január havában, tehát 1959. április 3-tól számított 3 éven belül követte el. Az 1959. évi 12. sz. tvr. 11. §-a értelmében pedig, ha a kegyelemben részesülő személy a rendelet hatálybalépésétől számított 3 éven belül újabb bűncselekményt követ el, a kegyelem hatályát veszti, s vele szemben a kegyelem útján elengedett büntetést végre kell hajtani. Merőben téves és törvénysértő az első fokú bíróságnak az az álláspontja, hogy ilyen esetben a kegyelem útján elengedett büntetést csak akkor kell 108