Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)

sen 5,30 gramm súlyú különféle aranytárgy és egy 1,50 gramm súlyú, aranytárgynak nem tekinthető briliáns volt elzálogosítva. Az ügyészség az aranyérmékkel kapcsolatos devizabűntett miatt emelt vádat. A terhelt 1957. június 8. napján szabályszerű útlevéllel kivándorolt, ezért a bíróság 1958. február 28. napján tartott tárgyaláson hozott végzésével az eljárást a Be. 178. §-a alapján felfüggesztette. A bíróság 1960. március 10-én kelt végzésével a terheltnél lefoglalt zálogjegyeknek a Bizományi Áruház Vállalat részére történő kiadását, az elzálogosított tárgyaknak a Magyar Nemzeti Bankhoz való beszállítását és 5 év elteltével azoknak a Magyar Külkereskedelmi Bankhoz való megküldését rendelte el. A bíróság a végzését azzal indokolta, hogy az eljárás során megállapítást nyert, mely szerint a terhelt az elzálogosított tárgyakkal kapcsolatban bűncselekményt nem követett el, s így azokat számára ki kell adni. A terhelt azonban külföldön tartózkodik, a bűnjelek átvételére való felhívás hirdetményi kézbesítése eredménytelen maradt. A végzés ellen a Bizományi Áruház Vállalat jelentett be fellebbezést. A fellebbezés alapos. A Bizományi Áruház Vállalat a zálogtárgyat a zálogjegy visszaadása, a zálogtárgyat terhelő kölcsön, valamint az ez után járó kamat és a díj megfizetése ellenében köteles visszaszolgáltatni. A Bizományi Áruház Vállalat bejelentése szerint a zálogjegyek lejárati ideje 1956. november 10-e volt és a zálogtárgyra nyújtott kölcsön, valamint járulékai kifizetést nem nyertek. Minthogy a külföldön élő terhelt a zálogtárgyakat terhelő kölcsönt és járulékait a Bizományi Áruház Vállalatnak nem térítette meg, s a vállalat a zálogtárgyakat csak a kölcsönnek és járulékainak kifizetése után köteles visszaszolgáltatni, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a zálogjegyeket a Bizományi Áruház Vállalatnak kiadni rendelte el azzal, hogy köteles a Magyar Nemzeti Bankhoz beszállítatni azokat az aranytárgyakat, amelyek — a szükséges mérvű értékesítés után — a zálogtárgyakat terhelő kölcsön, kamat és díj levonása után megmaradnak. (BJD 1904.) A fedezetül visszatartás 12. Az elkobzás alá nem eső bűnjelek kiadásáról akkor is határozottan rendelkezni kell, ha e bűnjeleket a bíróság a mellékbüntetés fedezetéül visszatartani rendeli. A Be. 149—150. §-ának helyes értelme szerint a lefoglalást meg kell szüntetni és a lefoglalt tárgyakat vissza kell adni, ha azokat nem kobozzák el. Amennyiben a bíróság a vádlottat pénzben fizetendő mellékbüntetésre — pénzbüntetésre, vagyonelkobzásra, vagyoni előny vagy elkobzást pótló egyenérték megfizetésére — ítéli, a helyesen kialakult gyakorlat szerint nincs akadálya annak, hogy a kiadni rendelt értékeket egyúttal a pénzben fizetendő mellékbüntetés fedezetére a bíróság az ítéletben visszatartani rendelje. Ez utóbbi helyzet azonban nem teszi feleslegessé annak ítéleti rögzítését, hogy a lefoglalt bűnjelek közül melyeket és mely vádlottnak kell kiadni. (BJD 1901.) 13. Összegszerűleg meghatározott vagyonelkobzásra ítélt terhelttől lefoglalt, annak tulajdonában álló, elkobzás alá nem eső ingóságokat — 1041