Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)

BK 93. Nincs helye az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének abból az okból, hogy a bíróság a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem tartott előkészítő ülést. Az elsőfokú bíróságnak ez az eljárási szabálysértése a Be. 256. §-ának (1) bekezdése alá esne. Minthogy azonban a bíróság a tárgyaláson mindazt megteheti, amit az előkészítő ülésen megtehetett volna, ez az eljárási szabálysértés az ítéletre lényeges kihatással nem lehet. A hatályon kívül helyezésnek ilyen eljárási szabálysértés okából célja sem lenne, minthogy olyan ügyben, amelyben az elsőfokú bíróság már tárgyalást tartott, előkészítő ülésre nem kerülhet sor. BK 96. A fellebbezéssel nem érintett terhelt javára is fennálló összefüggő ok alapján a cselekmény enyhébb minősítésének és ebből folyóan a büntetés enyhítésének a Be. 242. §-ának (2) bekezdése alapján nincs helye. BK 99. A katonai bíróság által kiszabott, de felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását a polgári bíróság rendeli el, ha az elkövetőt a polgári bíróság a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélte vagy az ilyen bűncselekmény miatt kiszabott javító-nevelő munkát szabadságvesztésre változtatta át. Nincs azonban törvényi akadálya annak, hogy amennyiben a polgári bíróság a felfüggesztett büntetés végrehajtásának elrendelése nélkül tette át az iratokat az összbüntetés kiszabására a Be. 355. §-ának (1) bekezdése szerint hivatott katonai bírósághoz, ez uóbbi az előző felfüggesztett büntetés végrehajtását is elrendelje. BK 102. A Btk. 154. §-ának (1), illetve (2) bekezdése alapján sem elkobzásnak, sem az előny értékének megfelelő összeg megfizetésére való kötelezésnek nincs helye, ha a terhelt a vagyoni előnyhöz ténylegesen nem jutott hozzá. A Btk. 154. §-ában foglalt rendelkezés célja az, hogy a jogtalan előnyt elfogadó vagy a megvesztegetett személy ne tarthassa meg azt a dolgot, amely a részére adott vagyoni előny tárgya volt. Ha a vagyoni előnynek nem dolog volt a tárgya, illetve az olyan jellegű, hogy elkobzás tárgya nem lehet, továbbá, ha a dolog elkobzását nem lehet elrendelni vagy foganatosítani, az elkövetőt az előny értékének megfelelő összeg fizetésére kell kötelezni. Ez a helyzet akkor is, ha az előnyben részesült az elhasználható dologban jelentkező előnyt már elhasználta, úgyszintén, ha a dolgot annak, akiktől kapta, visszaadta. Ha viszont a vagyoni előny nem jut a terhelt birtokába, nem lehet szó 79