Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)
V. A Btk. 70. §-a (3) bekezdésének új szövege azt az általános iránymutatást adja. hogy a bíróság a próbaidő tartamát az elkövető személyi körülményeinek és az elkövetett bűncselekmény súlyának, jellegének, indítékának és az elkövetés módjának figyelembevételével években határozza meg. A próbaidő tartamának meghatározásánál részben ugyanazokat a körülményeket kell a bíróságnak értékelni, amelyeket mind a büntetés kiszabásánál, mind a Btk. 70. §-ának alkalmazásánál már figyelembe vett, azonban több szempontból más vonatkozásban. A felsorolás törvényi sorrendjéből is következik, hogy a próbaidő tartamának megállapításánál az elkövetett bűncselekmény tárgyi tényezői mellett elsősorban az elkövető személyi körülményeinek van jelentősége. Az elkövető jellembeli adottságainak, személyi és családi körülményeinek, életvitelének, magatartásának a próbaidő tartamának meghatározásánál ugyancsak nagy jelentőséget kell tulajdonítani. Az értékelő tevékenység körében — többek között — jelentős lehet pl. az elkövető által tanúsított megbánás őszintesége és mélysége, kifogástalan magatartása, becsületes életvitele, társadalmi tevékenysége, a bűncselekménnyel okozott hátrány utólagos kiküszöbölése, amennyiben az az elkövető magatartására visszavezethető stb. Ilyen esetben, különösen ha mindebből arra vonható alapos következtetés, hogy a bűncselekmény elkövetése egyéniségétől idegen; elégséges a próbaidőnek rövidebb tartamban való meghatározása. Ha viszont az elkövető egyébként is felelőtlen, könnyelmű, fegyelmezetlen, ha könnyen befolyásolható személy, ha olyan negatív tulajdonságai és káros szenvedélyei vannak, amelyekkel a bűncselekmény elkövetése összefüggésben áll, a bíróság azonban — az egyéni nevelhetőséget szem előtt tartva — a szabadságvesztés felfüggesztését ennek ellenére is indokoltnak tartja: a próbaidőt hosszabb időtartamban szükséges meghatározni. A szubjektív körülmények mellett az objektív kriminogén tényezők hatóerejétől is függ, hogy milyen hosszú ideig tartó fenyegetettséggel kell azok leküzdésében a bűnelkövetőt segíteni. A szubjektív körülmények mellett ugyanis tekintetbe kell venni olyan objektív környezeti viszonyokat, amelyek előmozdíthatják a terhelt újabb bűnelkövetésének lehetőségét: ilyen esetben a próbaidőt ugyancsak viszonylag hoszszabb tartamban indokolt meghatározni. A Btk. 70. §-a (5) bekezdésének c) pontja értelmében a büntetés végrehajtása felfüggeszthető akkor is, ha az elkövetőt megelőzően szándékos bűncselekmény miatt ugyan már szabadságvesztésre ítélték, de ennek kiállásától vagy végrehajthatósága megszűnésétől — szándékos bűntett esetében öt év, szándékos vétség esetében három év — már eltelt az újabb bűncselekmény elkövetéséig. A bíróság a korábbi elítélést nemcsak a büntetés kiszabásánál, hanem a büntetés végrehajtásának felfüggesztésénél és a próbaidő tartamának meghatározásánál is figyelembe veheti. Nem akadálya ennek — a Btk. 78. §-ának (3) bekezdésében foglaltak helyes értelmezésével — az, hogy a korábbi elítélés mentesítés alá esett. Helytelen a próbaidő viszonylag rövidebb tartamban való megállapítása, ha a korábban és az 66