Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)

körülményből eredő magasabb fokú társadalomra veszélyesség is értékelhető legyen. Minthogy tehát a Btk. 114. §-ának mindkét fordulata több bűncselekmény elkövetésére vonatkozik, ezért állapítható meg akkor is a bűnszövetség, ha az elkövetők a tervezett bűncselekmények közül csupán egynek a megvalósításáig, illetve annak a kísérletéig jutottak el. Az olyan bűncselekménynél, ahol a törvény az előkészületi magatartást is büntetni rendeli és ennek a konkrétan megvalósuló formája önmagában a — bűncselekmény elkövetését célzó — közös elkövetésre vonatkozó megállapodás, ott nem bűnszövetségben való elkövetést, hanem előkészületet kell megállapítani. Ez következik abból is, hogy az előkészületnek sohasem minősítő körülménye a bűnszövetség. b) Az előzetes megállapodás — mint a szervezett elkövetés egyik eleme — olyan, a jövőben megvalósítandó bűncselekmények elkövetésére irányuló elhatározást jelent, amely a jogvédte érdekek ellen támadó erők viszonylag magasabb fokú szervezettséget, pl. az elkövetők következetességét, a végrehajtás egyes jelentősebb körülményeiben, módozataiban megnyilvánuló tervszerűséget is felölelheti. Nem zárja ki viszont a bűnszövetség megállapíthatóságát az, ha a megvalósított vagy megkísérelt bűncselekmény vagy bűncselekmények végrehajtásának a módja eltér az előzetes megállapodástól. c) Annak megállapítását, hogy a megállapodás előzetes volt, nem befolyásolja, hogy az a cselekmény elkövetését megelőzően sokkal korábban vagy a véghezvitel megkezdése előtt viszonylag rövidebb idővel történt. Lényeges azonban, hogy ez a megállapodás már eleve a bűnözésre, vagyis több bűncselekmény elkövetésére irányuljon. Mindezek vonatkoznak az olyan esetekre is, amikor az elkövető egy már fennálló bűnszövetséghez csatlakozva vesz részt a bűncselekmény elkövetésében. Ha ugyanis az egy bűncselekmény megvalósításában részes elkövető nem tudja azt, hogy a többi elkövető bűnszövetségben van és hogy a konkrét cselekmény is annak keretében történt, akkor vele szemben nincs helye a bűnszövetség szerinti minősítésnek. Ez következik a Btk. 15. §-ában írt rendelkezésből is. De ugyancsak nem lehet bűnszövetségben történt elkövetésnek minősíteni a megállapodás körébe nem tartozó, elkülönülő egyéni elhatározáson alapuló bűncselekménynek a megvalósítását. 4. A megállapodás formáját illetően a törvény nem tartalmaz, nem is tartalmazhat taxatív felsorolást. A konkrét eseteket tekintve a leggyakoribb a szóbeli (vagyis a kifejezett) megállapodás. De megállapodás a hallgatólagos, a félreérthetetlenül a bűnözésre irányuló akarategység is. Ilyen megállapodásra általában az olyan cselekményeknél lehet következtetni, ahol az elkövetők ismétlődően, az azonos vagy a hasonló alkalmat keresték vagy használták fel a bűncselekmények megvalósításához. Amikor tehát az elkövetők ráutaló magatartásából egyértelműen ismerhető fel a bűnözésre irányuló következetesség, tervszerűség és akarategyezőség, akkor valósul meg a hallgatólagos megállapodás. 5. A bűnszövetségben való elkövetés megállapítása esetén is alkalmazni kell a Btk.-nak a tettességre és a részességre vonatkozó rendelkezéseit. A bűnszövetség keretében tanúsított elkövetői magatartás tehát minősíthető tettesi, társtettesi, felbúj tói vagy bűnsegédi tevékenységnek. aj A bűnszövetségben elkövetett bűncselekmény tettese csak az lehet, 51