Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)

gató tartalmú röpcédulákat gyártottak és terjesztettek, részesei voltak annak, hogy a felzaklatott kedélyek csak lassan kezdtek megnyugodni. Egy-egy ilyen röpcédulákat készítő és terjesztő személy cselekményének a veszélyességét tehát nem csupán a közvetlen környezetre gyakorolt hatás, hanem az említett országos jellegű kampány jelentősége szempontjából kell lemérni. A vádlott magatartása még különösképpen azért is veszélyes volt, mert cselekményét az amúgy is nagymértékben felizgatott egyetemi ifjúság körében követte el. Csak kisebb mértékben lehetett figyelembe venni azt, hogy a vádlott részben a tömeghangulat hatása alatt követte el az izgatást megvalósító cselekményét, mert maga is részesévé vált e káros tömeghangulat szításának és fenntartásának. (BJD 650.) 61. Az egyetemi hallgatók külföldről, volt évfolyamtársuktól a kapitalizmust dicsőítő leveleket kaptak. Ezek tartalmát diák-társaikkal közölték, és a levelekre válaszoltak. Leveleik tele vannak izgató tartalmú, a népi demokratikus államrendet súlyosan gyalázó hazugsággal és rágalmakkal. Az ilyen tartalmú leveleket a külföldi ellenséges propaganda saját céljaira jól fel tudja használni. Ezért vádlottak említett levelei rendkívül nagymértékben veszélyesek a társadalomra, amit csupán az a körülmény csökkent, hogy a leveleket lefoglalták, és azok külföldre nem kerültek. A vádlottak dolgozó szülők gyermekei, fiatalabb korúak. Kitűnik azonban a leveleikből az is, hogy a vádlottakat az ellenforradalmi propaganda mélyen megfertőzte. Ezért és az általuk elkövetett cselekmény magas fokú társadalmi veszélyessége folytán jelentős mérvű büntetés kiszabása indokolt. (BJD 655.) 62. A 26 éves terhelt a gimnáziumi érettségi letétele után egészségügyi szakiskolát végzett, és mint közegészségügyi és járványügyi előadó dolgozott a városi tanács apparátusában; e munkája mellett légoltalmi előadásokat tartott a gimnázium I., II. és III. osztályának tanulói számára. Az egyik ilyen előadáson 36 tanuló vett részt, ahol a 20 perces szakanyag ismertetése után a terhelt politikai kérdéseket vetett fel a hallgatóság előtt. Ennek keretében az 1956. évi ellenforradalommal kapcsolatban számos izgató tartalmú kijelentést tett. A következő napon a terhelt ugyanabban az osztályban tartott előadást. Ez alkalommal több diák felszólalt, és igyekeztek cáfolni a terhelt előző napon tett izgató kijelentéseit. A terhelt, amikor a második előadása alkalmával észlelte, hogy a diákok hogyan reagálnak megnyilatkozásaira, magyarázkodásként és védekezésül hivatkozott arra, hogy nem ellensége a rendszernek, hogy ezzel egyben elfogulatlanságát is bizonygassa, állításai tárgyilagosságát támassza alá. Ez a körülmény nem értékelhető enyhítőként. A terhelt javára enyhítőként csupán megbánó magatartása vehető figyelembe. Igen nyomatékos súlyosítóként jelentkezik a terhelt terhére az a körülmény, hogy iskolai oktatás keretében, oktatói megbízása felhasználásával, azzal visszaélve követte el cselekményét, annál is inkább, mert az oktatók és a diákok között fennálló kapcsolat folytán a mindenre rea534