Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)

október 26-án látta, hogy egy zajongó tömeg a párthelyiségbe tódul és ott a képeket a földre szórják, egy Lenint ábrázoló képre hangosan azt a kijelentést tette: „Te tettél tönkre." Amikor mások szemrehányások­kal illették az egyik tanácsi dolgozót, mert ő is egyik okozója volt az alaptalanul kulákká nyilvánításoknak, a vádlott azt mondotta, hogy senki se bántsa, közben azonban a tényállásban írt trágár, izgató tar­talmú kijelentést tette a helybeli vezetőkhöz való hízelgő viszonyával kapcsolatban. Az izgatás bűntette miatt kiszabott 9 hónapi szabadság­vesztést a Legfelsőbb Bíróság megfelelőnek találta, a közügyektől való eltiltást viszont mellőzte, figyelemmel arra a pozitív magatartásra, hogy védelmet nyújtott üldözött kommunistáknak, továbbá, hogy a cselek­ménye elkövetését vélt sérelme is motiválta; sőt a büntetlen előéletű, két kiskorú gyermek tartásáról gondoskodó vádlott érdemes a felfüg­gesztés kedvezményére, és ettől a jövőbeli magatartására nézve is ked­vező hatás várható. (BJD 656.) 54. Nyomatékosan jön figyelembe az izgató cselekmény konkrét ve­szélyességének megítélésénél, hogy a terhelt a cselekmény elkövetése­kor szemmel láthatóan italos állapotban volt. A szemmel láthatóan italos egyén által tett kijelentéseket ugyanis kevésbé veszik komolyan, mint a józan ember hasonló magatartását. Ezért az italos elkövető kijelenté­sei kevésbé alkalmasak az államrend elleni gyűlölet felkeltésére, azok konkrét veszélyessége tehát viszonylag kisebb fokú. (BJD 651.) 55. A vádlott a bányában a lapátok nyelébe, a lapát vasrészétói pár centiméterrel feljebb, egy-egy horogkeresztet vésett be. Az elsőfokú bíróság a vádlottat bűnösnek mondotta ki izgatásban, és ezért 2 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte. A vádlott személyében rejlő társadalmi veszélyesség nagyfokú: ön­kéntes jelentkezés alapján SS-katona volt, és még 1951-ben figyelmez­tetés ellenére SS-nótákat énekelt. A vádlott a népi demokratikus rend­szerrel szemben ellenséges érzülettel viseltetik. (BJD 658.) 56. Jelentős és nyomatékos enyhítő körülmény ugyan a vádlottnak az a pozitív magatartása, hogy az ellenforradalmi csoportok által üldözött személy megmenekülését elősegítette, ámde a vádlott sorozatos ellen­forradalmi tevékenységet fejtett ki, az ellenforradalom fegyveres leve­rése után is több helyen és különböző módon izgatott a népi demokra­tikus államrend ellen. Ilyen összességükben is jelentős ellenforradalmi tevékenységet kifejtő vádlottal szemben az enyhítő szakasz alkalmazá­sával kiszabott két évi szabadságvesztésnél még enyhébb büntetés ki­szabására nincs törvényes lehetőség. (BJD 654.) 57. A vádlottat háborús bűntett miatt 1955-ben egy évi és négy hó­napi szabadságvesztésre ítélték. Ebből a büntetésből 1956 májusában szabadult. Ezt követően viszonylag rövid idő múlva az Alkotmányban biztosított vallási és lelkiismereti szabadság jogával visszaélve, a vallá­sos összejöveteleket a népi demokratikus államrend elleni rendszeres uszításra használta fel. — A saját lakásán összejött kb. 20—25 főből álló gyülekezet előtt tette meg a népi demokratikus államrend ellen gyű­lölet felkeltésére alkalmas kijelentéseit. Ezért cselekménye a Btk. 127. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint nagyobb nyilvánosság előtt elkö­vetettnek minősül. Mindezekre tekintettel a bíróság helyesen emelte ki a vádlott cselek­ményének és személyének fokozott társadalmi veszélyességét. 532

Next

/
Thumbnails
Contents