Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)
a társadalmi termelésben, betartja a társadalmi együttélés szabályait, s vele szemben erkölcsi szempontból sem emelhető kifogás. (Legf. Bír. Rf. I. 1310/1966.) 12. A várakozási idő alatt tanúsított életmód értékelése alapozhatja meg a bírósági rehabilitáció kimondását. (Legf. Bír. Bf. V. 692/1963.) 13. A bírói gyakorlat szerint a bírósági mentesítéshez nem kell különleges érdemeket megkívánni. Vizsgálni kell azonban a főbüntetés letöltése utáni életmódot, a termelő munkában való részvételt, a kérelmezőnek munkatársaihoz való viszonyát, egyéb magatartását, önmagában az, hogy aránylag gyakran változtatta munkahelyét, elhallgatta büntetett előéletét, az érdemtelenség megállapítására nem szolgálhatna alapul, ha ezeknek megfelelő indokát adná és munkáját megfelelően végezné. A kérelmező ellen azonban több kifogás merült fel: fegyelmi eljárás indult ellene, munkáját nem kellően végezte. E kifogások összességükben adnak alapot érdemtelenségének a megállapítására. Elsődlegesen érdemtelenné teszi a kérelmezőt a mentesítésre, hogy kifogásolható magatartása miatt rendőri felügyelet alá helyezték. (Legf. Bír. Rf. V. 290/1969.) 14. A kérelmező büntetésének letöltése után munkába állott és azóta is nemcsak kifogástalanul, de több munkahelyén átlagon felüli munkateljesítménnyel dolgozott, és ezért kitüntetésben is részesült. Ebből megállapítható, hogy a kérelmező a szocialista társadalmi rend által megkívánt munkáséletet élte. — De adat van arra, hogy politikai magatartásával is a fennálló társadalmi rendbe igyekezett beilleszkedni. Erre mutat az 1956. évi ellenforradalom idején tanúsított és igazolt pozitív magatartása. A kérelmező tehát a munka és a politikai magatartás terén a tőle elvárhatót nyújtotta. A felszabadulás utáni kifogástalan magatartásával, életmódjával rászolgált arra, hogy mentesítésben részesüljön. (Legf. Bír. Rf. V. 1392/1964.) 15. A bíróság az okozott kár teljes megtérítését tekintette az okozott sérelem jóvátételének, amely törvényi előfeltétele a bírósági mentesítésnek. Figyelmen kívül hagyta azonban, hogy a törvény maga biztosítja e feltétel méltányos megítélésének a lehetőségét azzal, hogy az okozott sérelem jóvátételét az érdemesség szempontjából csak annyiban kell figyelembe venni, amennyiben az elítéltnek erre módja volt. A kérelmező, akit jogerős ítélettel 80 000 Ft kár megtérítésére kötelezett a bíróság, szabadulása óta a számára előírt 400 Ft-os havi részletet pontosan fizeti. Többet — anyagi körülményeire is tekintettel — nem tehetett, de nem is volt köteles tenni. (BJD 5527.) 26. A büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés iránti kérelmek elbírálásánál a kérelmező életmódjának az értékelésénél az egyéniesítésnek messzemenően érvényesülnie kell. A mentesítés akkor adható meg, ha a kérelmező büntetésének végrehajtását követően olyan életmódot folytat, amelyből kitűnik: a végrehajtott büntetés elérte célját, az elítélt beleilleszkedett a társadalom életébe, képességének és képzettségének megfelelő munkával részt vesz a társadalmi termelésben, betartja a társadalmi együttélés szabályait s vele szemben erkölcsi szempontból sem emelhető kifogás. (BJD 3830.) 17. Az érdemesség megítélésénél a vizsgálódás alapjául a kérelmezőnek a termelésben végzett munkája, családi élete, munkatársaihoz való viszonya, egyéb magatartása, továbbá — amennyiben a szüksége felme469
