Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)

tet megvalósító magatartás következményei: a bekövetkezett sérelem nagysága, illetve a veszélyeztetés közelebbi vagy távolabbi foka. A büntetés kiszabásánál lényeges szempont, hogy az elkövető mennyire jutott előre a bűntett megvalósítása útján. A halálos eredmény elmaradása, ami leggyakrabban a véletlenen vagy azonnali orvosi beavatkozáson múlik, nem eredményezheti a kísérleti cselekmény enyhébb elbírálását. A Btk. 68. §-ának (3) bekezdése a bűnsegély, illetve a kísérlet esetére rendelkezik. A Btk. 68. §-a szakít a megelőző jogi szabályozással, és csak az egyszeri enyhítés lehetőségét biztosítja a bíróságok számára. A kétszeres enyhítés csak szűk körben érvényesülő intézkedés. Ebből folyik, hogy az e körben értékelhető enyhítő körülmények a törvényszabta keretre korlátozódnak: kísérlet esetén tehát csak akkor alkalmazható a 68. § (3) bekezdése, ha az értékelhető enyhítő körülmények a kísérlethez mint olyanhoz kapcsolódnak, magával a kísérleti szakkal kapcsolatban merültek fel [pl. a távoli kísérlet, az eredmény elhárításában való, a Btk. 10. § (3) bekezdésében írt mértéket el nem érő közreműködés]. Az enyhítő rendelkezések alkalmazását természetesen mindenkor az adott ügynek megfelelően kell eldönteni. Kétségtelen azonban, hogy a fenti elvek figyelembevétele mellett kialakítandó törvényes büntetéskiszabási gyakorlat hathatósabb büntetőjogi védelmet fog biztosítani az emberi életet támadókkal szemben. 2. Az emberölés befejezett eseteiben a büntetéskiszabási gyakorlat azt mutatja, hogy a kiszabott büntetések általában megfelelnek az elbírált bűntettek társadalomra veszélyességének. Egyes esetekben a társadalmi értékítélet, amely az emberi élet pótolhatatlanságának a felismerésén alapszik, azért kifogásolta az ilyen ügyekben kiszabott büntetéseket, mert az életnek erőszakos, bűncselekmény útján való elvételét „főbenjáró" cselekménynek tekinti. Jogpolitikai elveinknek e cselekmények viszonylag nagy száma miatt az felel meg, hogy azokban az esetekben, amikor emberi élet esett áldozatul, a törvény szigora érvényesüljön. Nem teljesen kiforrott a bírói gyakorlat a gyermeknek a szülés tartama alatt, vagy közvetlenül a szülés után történt megölése értékelésében. A szülés tartama alatt, illetve közvetlenül a szülés után elkövetett ölés társadalomra veszélyességi fokának megítélésénél és a büntetéskiszabásnál az az irányadó, hogy az elkövető beszámítási képességét a szüléssel járó rendkívüli testi és lelki állapot korlátozta-e, s milyen mértékben, illetve, hogy az elbírálás alá vont ügy adottságai alapján a „leányanya" (a házasságon kívül szülő nő) irányában megnyilvánuló erkölcsi rosszallás az elkövetőre milyen hatással volt. Az ilyen cselekmény nagy részénél megállapítható, hogy a terheltek nem készülnek fel a szülésre, nem veszik igénybe a mindenki számára biztosított orvosi kezelést. Ezek a körülmények egymagukban még nem alapozzák meg azt, hogy az ölés előre kitervelt módon elkövetett emberölésnek minősüljön. IV. A differenciált büntetéskiszabás követelményének a bíróságok csak úgy tehetnek eleget, ha a nyomozás során — az idevonatkozó rendelkezéseknek megfelelően — már tisztázást nyertek mindazok a körülmé28