Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)

követő azt látja előre, hogy magatartása a sértett halálát eredményezheti, de cselekménye e társadalomra veszélyes következményével szemben közömbös maradt. Az elkövető szándékára az ítélkezési gyakorlat objektív és szubjektív tényekből következtet. A leggyakrabban értékelt objektív tényezők: aj a használt eszköz ölésre alkalmassága, bj az elkövetési mód (a bántalmazás mérve, irányítottsága, az erőkifejtés stb.), cj a sérülés jellege és helye (életfontosságú szervek veszélyeztetése), d) ölési szándékra utaló kijelentés (a kijelentés komolyságára következtetési alap lehet a kiváltó ok, továbbá a kijelentéssel megegyező cselekvés), ej az elkövetőnek a cselekmény befejezése után tanúsított magatartása. Szubjektív tényező a különböző motívum: ellenséges, haragos érzület, féltékenység, indulat, félelem, szégyenérzet stb. A törvényes minősítéshez elengedhetetlen a fent említett objektív és szubjektív tényezőknek összefüggésükben történő elemzése és értékelése. így pl. ha a használt eszköz ölésre alkalmas, és életfontosságú szerveket tartalmazó testrészen okozott súlyos, halálos eredményt is előidézhető sérülést, ez alapul szolgálhat arra a következtetésre, hogy az elkövető a halálos eredménybe is belenyugodott. Ilyenkor sem mellőzhető azonban az eset többi körülményeinek a vizsgálata különösen abból a szempontból, hogy azok nem zárják-e ki az eshetőleges ölési szándékot. A nem irányzott, vaktában, hadonászva eszközölt ütéseknél, szúrásoknál stb. ellenben a gondos elemzésnek arra kell irányulnia, hogy ilyen elkövetési mód mellett az ölési szándékra milyen körülményekből lehet következtetni. Ilyenkor különös jelentősége van az egyéb objektív és szubjektív tényezők vizsgálatának. Az ítélkezési tapasztalat azt mutatja, hogy az említett elkövetői magatartásoknál gyakran az indító oknak (támadás, illetve védekezés, elhárítás céljából történő cselekvés) van döntő jelentősége. A konkrét tudattartalom vizsgálata helyett nem elegendő az olyan következtetés, amely pusztán az alkalmazott eszköz életveszélyes jellegén, a sérülés helyén és minőségén, valamint az általános élettapasztalaton alapszik. Ez utóbbi tényezők vizsgálata természetesen elengedhetetlen. Egyéb adatok mellett ugyanis ezekből lehet a tudat tartalmára következtetni, arra, hogy az elkövető tudatában ténylegesen felmerült a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetősége, és ebbe belenyugodva cselekedett. 2. Az emberölés minősített esetei [Btk. 253. § (2) bek.] közül az irányelv a különösen kegyetlen és az előre kitervelt módon való elkövetéssel foglalkozik. aj Különösen kegyetlen módon elkövetettként akkor minősül az emberölés, ha a cselekmény végrehajtása, az élet kioltásával rendszerint velejáró kegyetlenséget meghaladó, rendkívüli embertelenséggel történik, vagy a cselekmény a sértettnek olyan testi szenvedést vagy lelki gyötrelmet okoz, amely az ember életének kioltásával általában együttjáró szenvedést, gyötrelmet lényegesen meghaladja. E minősítés megállapításának tehát nem kizárólag a sértett által elszenvedett gyötrelem, szenvedésérzet az előfeltétele, hanem alap lehet erre az is, hogy az el24