Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)

tényállás tekintetében nem azonos — döntések közlése is. Gyűjteményünkben ilyenkor csak a legjellemzőbb, s legutóbb hozott határozatot közöljük, utalunk azonban arra, hogy milyen szám alatt található a Büntetőjogi Döntvénytárban hasonló határozat. Amennyiben észleltünk — inkább kivételes jelenségként — ellentétesnek látszó döntéseket, csupán a jelenlegi gyakorlattal összhangban állót közöljük. Az ekként kiválogatott és az elvi mondanivaló kifejtésére szorítkozóan szövegezett határozatokat a Btk., a Btké. és a Be. §-ainak sorrendjében közöljük. A joganyagot nemcsak az egyes §-okhoz illesztve közöljük, hanem azt a tudományos igényeket is kielégítő részletes feldolgozás alapján foglaljuk rendszerbe. Ehhez képest a Btk. vagy a Be. egyes §-ához kapcsolódó joganyagot minél több alcímhez fűzött bontásban dolgoztuk fel. Ezeket az alcímeket, a dolog természeténél fogva, elméleti fogalmakhoz kellett kapcsolni (pl. a bűncselekmény alanya, tárgya, elkövetési magatartás, egyes tényállási elemek, szándék, gondatlanság, egység-többség, elhatárolás más bűncselekményektől, büntetéskiszabás stb.). A Btk. Általános Részének a feldolgozásánál nem csekély nehézséget támasztott az, hogy számos idevágó kérdés a Btk. Különös Részében meghatározott valamely bűntettel kapcsolatban vetődött fel és a vonatkozó határozatot is a Büntetőjogi Döntvénytár ez utóbbihoz fűzve közölte. Igyekeztünk elérni, ha ugyanaz a határozat a Btk. Általános és Különös Része körében, sőt esetleg a Be. kapcsán is szerepel, a határozatnak csak az arra vonatkozó része kerüljön közlésre — a megfelelő helyeken. Az egyes §-okhoz fűzött joganyagot újból sorszámoztuk — az alcímekre való tekintet nélkül —, a gyűjtemény tehát nem folyamatos számozással tartalmazza az anyagot. A már említett büntető novella hatálybalépése szükségessé tette a mű II. algtti része anyagának az átdolgozását is. A bűncselekményeknek bűntettre és vétségre való felosztása, az egyes bűncselekmények, valamint a szabadságvesztés végrehajtása fokozatai megnevezésének a megváltozását ebben a részben is keresztül kellett vezetni. Emellett a büntető anyagi jogi határozatok szelektálásánál, sorrendjük megállapításánál is szem előtt kellett tartani az 1972. évi január 1-én hatályba lépett új tvr.-ben foglalt szabályozást. Végül itt kell megemlíteni, hogy a Btk. módosításáról és kiegészítéséről szóló tvr. kihirdetése és hatálybalépése között igen rövid idő telt el. így nem volt lehetőség arra, hogy a tvr. hatálybalépése kapcsán felmerülő valamennyi elvi jelentőségű kérdésben a Legfelsőbb Bíróság azonnal, a rendelkezésre álló idő alatt, megfelelő szinten — főként kollégiumi állásfoglalás útján — adjon irányítást. Ezért a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiuma 1971. évi december 3. és 4. napján munkaértekezleten vitatta meg a tvr.-rel kapcsolatosan felmerült és előreláthatóan felmerülhető leglényegesebb jogértelmezési és jogalkalmazási kérdéseket. Ezek jó részében e munkaértekezlet egységesen állást is foglalt. Bár az állásfoglalások ugyan nem tekinthetők kollégiumi állásfoglalásnak, mégis indokoltnak látszott, hogy erről az alsóbíróságok is értesüljenek, hogy így a leggyorsabban kapjanak irányítást a felmerült kérdésekben. Ebből a megfontolásból, 1971. El. I. A. 3/11-j. szám alatt, igen terje17