Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

Ezért indokolt, hogy az ítélkezés e fontos területén a differenciáltság követelményének és a jogegység biztosításának érdekében a Legfelsőbb Bíróság elvi döntéssel adjon átfogó iránymutatást. II. Büntető politikánk következetes érvényre juttatása érdekében az állam elleni, az élet elleni, valamint a társadalom alapvető érdekeit sértő, illetőleg azt veszélyeztető különösen súlyos, szándékos bűncselekmények elkövetőivel; a társadalmi együttélési szabályokkal tudatosan szembehelyezkedő bűnözőkkel; a munkakerülő, dologtalan, alkoholista életmódjukból vagy hasonló, élősdi szemléletükből fakadóan bűncselekményt megvalósítókkal; a büntető törvényekkel több ízben összeütközésbe került elkövetőkkel; a csoportosan fellépő és erőszakos jellegű, végül a társadalomra nagyobb veszélyt jelentő bűncselekményeket elkövetőkkel szemben a büntető ítélkezés célja általában csak végrehajtandó szabadságvesztés kiszabásával érhető el. Ezzel szemben a bűncselekmény elkövetéséig kifogástalan életvitelű, csekélyebb tárgyi súlyú vagy első ízben bűncselekményt elkövetőkkel szemben, akiknél a bűnösség foka csekélyebb, ha szabadságvesztés kiszabása indokolt is, a végrehajtás felfüggesztése elsődlegesen vizsgálandó szempont. Az ilyen elkövetőkkel szemben rendszerint olyan büntetés kiszabása, illetve intézkedés alkalmazása indokolt és célravezető, mely az elítéltet nem fosztja meg személyes szabadságától és időlegesen sem emeli ki a társadalomban elfoglalt helyéből és munkájából. Kisebb jelentőségű bűncselekmény — rendszerint alkalmi jellegű — elkövetése miatt történő felelősségrevonás esetén ugyanis, már az ilyen büntetéstől alaposan remélhető, hogy az elkövető a jövőben nem valósít meg újabb bűncselekményt. III. A büntetés végrehajtásának a Btk 89. $-ának (1) bekezdése alapján^történő felfüggesztése nem kivételes intézkedés. Ez azonban nem íelenti azt, hogy minden első ízben bűncselekményt elkövető személyt ebben a kedvezményben kellene részesíteni. A Btk 89. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint: „az egy évet meg nem haladó szabadságvesztés vagy a pénzbüntetés végrehajtása próbaidőre felfüggeszthető, ha — különösen az elkövető személyi körülményeire figyelemmel — alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető". A büntetés célja pedig a Btk 37. §-a szerint a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. A büntetés végrehajtásának felfüggesztését az ítélkező bíróság a Btk 89. §-ának rendelkezései alapján — a Btk 83. §-ában írt s ehelyütt is érvényesülő büntetéskiszabási elvekre figyelemmel — ugyanúgy értékelő tevékenység útján dönti el, mint általában a büntetés kiszabását. 72